Kaposkeresztúr.
Kaposkeresztúr.
Kaposkeresztúr. Kaposvártól délkeletre fekvő magyar kisközség. Házainak száma 185, lakosaié 883, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Báté. E helység alkalmasint azonos azzal a Szent-Kereszt nevű községgel, mely a középkorban a pannonhalmi apátság birtoka volt. Első ízben 1328-ban említik az oklevelek s ekkor a zseliczszentjakabi apát és a Dersfiak nyerték cserébe a pannonhalmi apáttól, 1364-ben azonban visszakerült a pannonhalmi apátság birtokába. Siegfried pannonhalmi apát különben 1358-ban azt állította, hogy még Szent István király adománya alapján került az apátság birtokába. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. Az 1463-ban szereplő Keresztúri Pál tolnavármegyei királyi ember innen származott. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben Csobáncz várához tartozó jószágként fordul elő. Egy 1700–1702. évekből való összeírás szerint az egyik Keresztúr a Balogh család birtoka, a másik pedig Jankovics Istváné volt. 1715-ben csak 7 háztartást írtak benne össze és ekkor Jankovics István birtoka. 1726-ban a fele Jankovics Istváné, fele pedig Csoknyay Péteré és Ansfelder Pálé. 1733-ban a fele Jankovics Istváné, fele pedig Gyulai Gaal Gáboré, 1757-ben Niczky Kristófé és Gaal Gáboré volt, 1776-ban azonban az egész helység a gróf Niczky családé volt. A XIX. század első felében gróf Hugonnay Hugó volt a földesura, a kinek a birtokai 1848 után Gyulai Gaal István kezére kerültek. Jelenleg özvegy Kund Béláné, szül. Gyulai Gaal Irmának van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1911-ben épült. A régi temető helyén állítólag egy kolostor állott, mely a vöröskeresztes barátoké volt. 1843-ban majdnem az egész község leégett. A határhoz tartozó Ráczmező helyén hajdan ráczok tartózkodtak. A „Zsidóhalál”-dűlő onnan vette nevét, hogy e tájon egy Dancs nevű csikós egy bonyhádi kosaras zsidót meggyilkolt. A községhez tartozik: Rákó-puszta, Teke-puszta és Pusztamező-telep. Rákó-puszta azelőtt Hugomér név alatt volt ismeretes. 1835-ben még önálló jobbágyfalu volt, 130 lakossal s ekkor a herczeg Esterházy család volt a földesura. 1856-ban Gyulai Gaal Istváné. – Tékes-puszta 1701–1703-ban Balogh András, 1726-ban Jankovics István, Csoknyay Péter és Ansfelder Pál birtoka.
