Kötcse.
Kötcse.
Kötcse (azelőtt Köttse). A siófoki vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. Házainak száma 295, lakosaié 1904, a kik nagyrészt ág. h. evangélikusok. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Kötcse-Csicsal. Már a tatárjárás előtti korszakban szerepel és 1229-ben két részből állott: Alsó- és Felsökötcse, ekkor a székesfehérvári káptalan birtoka. 1332–37-ben plebániája is volt. 1369-ben Sinkakekche, 1372-ben Középsőkékcse helységről emlékeznek meg az oklevelek. 1385-ben Alsókékcse Ugali Pálé, utána Kővágóőrsi Kis György birtokába került. 1411-ben Csapi András nyerte adományul. 1435-ben Rozgonyi Istvánné, szül. Szentgyörgyi Czeczilia, kapta. 1438-ban a Batthyányakat és a vele vérrokon Fajszi Ányosokat iktatták birtokába. 1438-ban Vityai Kis László megvette Batthyány László itteni birtokait, melyekbe 1439-ben beiktatták. 1467-ben Felső- és Alsókékcsét Osztopáni Pál nyerte adományul. Az 1536. évi adólajstromban a két Kékcse a székesfehérvári őrkanonok birtoka. 1560-ban I. Ferdinánd király Perneszi Farkasnak adományozta. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban Alsóköttse csak 2, Felsőköttse pedig csupán 1 házzal szerepel. 1583-ban Kékcse Batthyány Farkasé volt. A XVII. században elpusztult. Az 1703 táján kelt összeírásban már puszta és Antal János és György birtoka. Az 1726–33. években csak Antal Jánosé volt. 1776-ban id. és ifjú Antal János, Lajos, György, Eszter, Bóka János, Bódis István, Berzsenyi János és Lajos, Káldy Lajos özvegye, Kenessey Lázár özvegye, Paiss Boldizsár, Soós István, Vásonyi Sándor és Imre s József özvegye voltak itt birtokosok. A XIX. század első felében az Antal, az Ányos, a Mócsy, a Kazay, a Soós és a Magyary-Kossa családok bírtak itt földesúri joggal. Jelenleg Hertelendy Miklósné, szül. Kiss Irmának, Brodszky Lajosnak, 100Kiss Ödönnek, özvegy Steinbach Mórnénak, özvegy Rumbach Gézáné, szül. Kacskovics Irénnek és Polatsik S. örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Az evang. templom 1797-ben épült, a róm. katholikusoknak és a reformátusoknak csak imaházuk van itt. 1855-ben a kolerajárványnak 150-en estek áldozatul. A községhez tartoznak: Csicsal-, Pocza-, Cseszta-, Magyal- és Meggyes-puszták. Csicsal-puszta a középkorban falu volt, 1251-ben a tihanyi apátság nyert itt birtokokat. 1310-ben a pannonhalmi apátságé. 1340-ben az apátság itteni birtokait Dezse fia, Sacza, és Bede fia, Miklós, vették bérbe. A XIV. század közepén a pannonhalmi apátság itteni birtokait Zichy Paska fiai, László és Jakab, igyekeztek megszerezni és 1358-ban tényleg birtokukba is vették; ez ellen azonban az apátság tiltakozott. Hosszas per után, 1367 okt. 9-én, a nádor Csicsalból 750 holdat az apátság birtokának nyilvánított. 1393-ban az apátság itteni birtokait Nezdei Mihály fiának adta bérbe. 1332–37-ben már plebániája is volt. 1435-ben Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Czeczilia nyerte adományul. 1466-ban a tihanyi apátság és a lövöldi perjel egyezkednek a Fejéregyház és Csicsal közötti földterület fölött. 1534-ben a tihanyi apátságé, 1536-ban azonban már Sulyok Balázs volt a földesura. 1583-ban Batthyány Farkasé volt. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint: a veszprémi püspökség jószága. 1703 táján Antal János és György, továbbá Madarász László, 1726–33-ban csak Antal János volt a földesura, mely család még 1856-ban is bírta. Pócza-puszta helyén feküdt a középkorban Pálcza falu, mely szintén már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. 1343-ben a helység egy részét a Guth-Keled-nembeli Felsőlendvai Miklós vette meg, Déshida faluval (most puszta). 1460-ban a Marczaliaké, a kik a Berzenczei Lorántfiaknak kötötték le. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul.
