Magyarlukafa.
Magyarlukafa.
Magyarlukafa. A szigetvári járásban fekvő kisközség. Házainak száma 63, lakosaié 407, a kik közül 284 magyar, 123 németajkú s leginkább róm. kath. vallásúak. Postája Somogyhárságy, távírója Szigetvár, vasúti állomása Szentlászló. Már a tatárjárást megelőző korszakban fennállott. 1234-ben villa Luca, 1395-ben Lucafawa, 1408-ban Lukafalua alakban említik az oklevelek, a mikor Zsigmond király Gordovai Fancs Lászlónak adományozta, de egy ideig Tapsonyi Anthimi János tartotta a kezén. 1536-ban Ipoltfy János, Wárday Tamás mester, Kürthösy László és Sulyok György pécsi püspök voltak a földesurai. 1573-ban Czindery Pál nyerte adományul Miksa királytól. 1598–99-ben Horváth Ferenczé volt. Egy 1703 táján kelt összeírás szerint a Koroknay családé. 1715-ben puszta s a gróf Batthyányaké, 1726-ban Sárközy Jánosé volt. 1767-ben is még csak egy Lukafa nevű helység volt a vármegyében. Földesurai Zombori János, Somssich Antal, Szily Ádám, Czindery Rókus és Farkas Sándor voltak. 1776-ban a Koroknai és a Topos családok voltak itt birtokosok. 1835-ben Magyar-Lukafának a Somssich, Német-Lukafának a Batthyány család volt a földesura, a XIX. század közepén gróf Festetics Samu és Lajos. Jelenleg gróf Festetics Kristófnak van itt nagyobb 107birtoka. A református imaház 1847-ben épült. A lakosok gazdakört tartanak fenn. Idetartozik: Vitorág-puszta, melynek helyén a középkorban Litorág falu feküdt, mely a Győr-nemzetség birtoka volt. Az 1346. évi osztály alkalmával az e nemzetségből származó Szerdahelyi Dersfi Péter nyerte. A XV. században a helység két részre szakadt: Alsó- és Felső-Vitorágra, mely 1489-ben Szerdahelyi István birtoka volt. 1726-ban puszta és Sárközy Imréé. Ettől kezdve Magyarlukafa, sorsában osztozott. Lukafa környékén feküdt a középkorban Nyirakol. E helység ama 10 falu egyike volt, a melyet még Szent László király adományozott a szentmártoni (pannonhalmi) apátságnak. Albeus mester esztergomi kanonok is elősorolja 1237–1240 között, az apátság jószágainál.
