Merenye.
Merenye.
Merenye. A szigetvári járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 86, lakosaié 539, a kik leginkább reformátusok. Postája Görösgal, távírója Szigetvár, vasúti állomása Nemeske. Eredetileg a budai káptalan birtoka, mely azonban 1417-ben itteni birtokait, a Hodos folyón szedetni szokott vám felével, Anthimus fia Jánosnak engedte át, cserében. 1470-ben Baranya vármegyéhez tartozó helységként említik az oklevelek. 1473-ban, Menyere alakban, a szigetvári vár tartozékai között sorolják fel. Az 1571. évi török kincstári adólajstromban Merene alakban fordul elő s ekkor csak 5 házat írtak benne össze. 1660-ban Balogh András jószága. Egy 1703. év körüli összeírásban Kis-Merenye néven: puszta és ekkor Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1715-ben csak 6 háztartását írták össze s ekkor a gróf Batthyány családé volt. 1835-ben gróf Széchenyi Lajos volt a földesura. Jelenleg gróf Festetics Imrénének és gróf Széchenyi Lászlónak van itt nagyobb birtoka. A református templom 1774-ben épült. A falu éjszakkeleti részében a török világban mecset állott s mellette halastó volt, melynek nyomai is láthatók. 1865-ben a falu felerésze leégett. A községhez tartozik Czegléd-puszta, mely első ízben már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1486-ban Dombai Ferencznek voltak itt birtokai. 1701–1703-ban önálló falu és Frankovics János birtoka. Ennek leánya lehetett Frankovics Zsuzsánna, a ki Szily Mártonhoz, a szigetvári kincstári jószágok tiszttartójához, ment nőül s e házasság révén Czegléd a Szily család birtokába került. 1715-ben a falu újból települt. 1767-ben Szily Ádám és Éva, férj. Bakó Lászlóné, birtoka. Szily Ádámtól Festetics Antal vásárolta meg s 1856-ban ennek fia, Festetics Sámuel, bírta. – Szentmiklós-puszta első ízben szintén az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1452-ben Csapi Máté itteni birtokait Páti Török Lászlónak zálogosította el. 1726-ban puszta és Bátsmegyey János és Szily Márton örökösei, 1733-ban gróf Széchenyi Zsigmond bírta. Ettől kezdve a gróf Széchenyi családé.
