Nagyatád.
Nagyatád.
Nagyatád. Rinyavölgyi magyar nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 451, lakosaié kb. 4000, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Eredetileg a magyar királynék birtoka volt. 1382-ben Erzsébet királyné, mint segösdvármegyei birtokot, mondja magáénak. 1389-ben is Segösdhöz tartozott. 1395-ben mindkét Atádot Kővágóőrsi Kis György nyerte adományul, 1396-ban azonban a király az itteni vámot, cserében a szomszédos Baráti helységért, visszavette tőle. 1403-ban Kis György fiainak hűtlensége következtében, Anthimi János kapta adományul, de 1405-ben a Batthyányak birtokában találjuk. 1475-ben Mátyás király e helységet minden idegen bíráskodás alól kivévén, egyedül földesurai hatósága alá helyezte és heti és országos vásárjoggal ruházta fel. 1475-ben Batthyány Boldizsár és egy Batthyány leánytól származó Alapi András szerepelnek birtokosaiként. 1477-ben Alapi István és Benedek, továbbá Batthyány Boldizsár új adományt nyertek a két Atádra. 1550-ben mindkét Atádnak Batthyány Kristóf volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adójegyzékben már 8, sőt az 1563-ikiban csak 3, az 1565–66-ikiban és az 1571-ikiben 12 házzal van felvéve. 1573-ban Czindery Pál nyerte adományul Miksa királytól. 1598–99-ben Pethő Kristóf volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben Atád és Kis-Atád helységeket találjuk felvéve és mindkettő a székesfehérvári custodia jószága volt. Az 1715. évi összeírásban Horvát- másként Nagy-Atád néven találjuk, ekkor 10 háztartását írták össze és őrgróf Turinetti Herkules József Lajos volt a földesura. 1722-ben a nagyatádi uradalmat Czindery Ferencz Ignácz kapja, a ki a Szentferenczrendet telepíti ide. 1740-ben részükre rendházat, 1761-ben pedig templomot épít, tornyát azonban csak 1843-ban toldották hozzá. 1768-ban az uradalom fiára, Rókus Ferenczre, száll, a ki 1792-ben elhalálozván, fia: Pál Ferencz, lesz a földesúr. 1823-ban az uradalom vétel útján Csuzy Pál cs. és kir. kamarás birtokába kerül 1856-ig. Ettől fogva többször gazdát cserélt. Jelenleg Lelbach Keresztélyé. Az 1880 nov. 9-iki földrengés a község házaiban tetemes károkat okozott. 1888–1912-ig itt állomásozott a székesfehérvári m. kir. méntelep negyedik osztálya. 1744 május 15-én Kis-Atád országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A községben az 1855-iki kolerajárványban közel kétszázan haltak el. 1857-ben a község negyedrésze leégett. 1903-ban állították fel Kossuth Lajos érczszobrát. 1906-ban a község egy 403 méter mély artézi kutat furatott, mely 26 C fokú kénes vizet szolgáltat. Az artézi víz hasznosítása czéljából részvénytársaság alakult, mely itt szép fürdőt építtetett. E fürdő 1911-ben gyógyfürdőjelleget nyert. A járási hivatalon kívül itt van a m. kir. dohánybeváltó hivatal és selyemtenyésztési felügyelőség is, továbbá zsinór és paszománygyár, téglagyár, lakatos és lemezárúgyár, czementárúgyár, gőzmalom, nagyatádi takarékpénztár, járási takarékpénztár, 115néptakarékpénztár, nagyatádi hitelszövetkezet, városi hitelszövetkezet, járási hitelszövetkezet, néptakarékpénztári hitelszövetkezet, polgári leányiskolai egyesület, vöröskereszt egyesület, izraelita nőegylet, athletikai klub, polgári olvasókör, ipartestület és iparos ifjúsági önképzőkör. A községhez tartozik: Döbrög-puszta, azelőtt Döbrő, mely 1726-ban már a Czindery családé volt. Idetartozik még: Péterpál-, János- és Margit-major.
Nagyatád. – 1. A volt méntelepi huszárlaktanya. – 2. Az ártézi fürdő. – 3. Részlet a dohánybeváltóhivatal telepéről. – 4. Az áll. népiskola és a Kossuth-szobor. – 5. A Széchenyi-tér a postaépülettel.
