Nagybajom.
Nagybajom.
Nagybajom. Kaposvártól nyugatra fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 801, lakosaié 5034, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Jákó-Nagybajom. 1297-ben Boyon, 1357-ben Boyun alakban említik az oklevelek. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. 1434–35-ben a Nagymartoni (Fraknói) grófok voltak a földesurai. 1440-ben mindkét Bayont Erzsébet királyné, mint a magvaszakadt Bajoni Imre birtokát, Zagorhidai Tárnok Demeternek adományozta. Az 1466–1483. években Korotnai János volt itt birtokos. 1536-ban Bajomi László és János, Ipoltfy János és Wárday Tamás mester, 1550-ben Wárday Zsigmond, Magyar Bálint és Horváth Péter, 1583-ben Lengyel Lőrincz, 1598–99-ben Koroknay János, Horváth Ferencz és Bucsányi Farkas voltak a földesurai. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben a Koroknay és a Topos családok jószágaként szerepel. 1699-ben már itt találjuk Sárközy Jánost is. 1703–1715-ben a Koroknay család volt a földesura, de ezenkívül, 1717 körül, még a Malik, a Beke, Szelestey, Bátsmegyei, Jámbor, Szily, Kovács és a Csanády családoknak is voltak itt részeik. 1721-ben a helység negyedrészét, Koroknya-, Lencsen- és Lók-pusztákkal együtt, gróf Rindsmaul Zsigmond nyerte adományul, kitől azonban ezt a birtokot 1723-ban Sárközy János vette meg, a ki még ugyanezen évben a lerombolt Koroknya várához tartozó összes birtokokat Nagy- és Kisbajomban megvásárolta és 1724-ben nejével együtt adományt nyert Szent-Ivánra (a mai Kiskorpád egy része) és Nagybajomban a Csanády Ferencz-féle részjószágra is. 1726-ban már az említett egész birtoknak Sárközy János volt a földesura. 1776-ban Sárközy Antal, Sáry Pál, Somssich Antal, Festetics Lajos, Paiss Boldizsár, Boronkay György, a Pálffy-örökösök, a Marton család, Sárközy Gábor, Ferencz, Juliánna, János, József és László, Gombay András, Sári Péter, Kultsár János, Szily Ádám, a Bakó, a Horváth, a Márffy és más családok voltak itt birtokosok. Jelenleg gróf Festetics Pálnak, Felsőbükki Nagy Györgynek, Igmándy Aladárnak, Sárközy Jenőnek és Imrének, Pataky Vinczének, Csorba Ferencznek és Sárdi Somssich Miklósnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. Itt töltötte gyermekkorát az 1760-as években Virág Benedek, a költő és történetíró, itt élt két évig (1798–99) Sárközy István vendégeként, Csokonai Vitéz Mihály és ide vonult, 1707–1812 között, élete alkonyán Pálóczi Horváth Ádám, a költő, a kinek neje Sárközy Jusztina volt. Ugyancsak 1734-ben Sárközy Jánosnál fordult meg vendégségben Bél Mátyás is. A róm. katholikusok ősi templomát a reformátusok elfoglalták ugyan, de 1717-ben visszavették tőlük. 1717 után azonban új templom épült. A mostani ref. templomot 1792-ben emelték. A ref. temetőben kisebb, törökvilágbeli palánk sánczai ma is láthatók. Ugyancsak a község közelében állott hajdan Koroknya (Korokna) vára, melynek sánczai még ma is láthatók. 1800 nov. 11-én a községet egy fellázadt önkéntescsapat feldúlta, mely akkor a fél vármegyét végigpusztította. Az 1855-iki kolerajárvány alkalmával körülbelül 200–300-an haltak el. Van a községben takarékpénztár, hitelszövetkezet, segélyegylet, kaszinó, polgári ifjúsági kör, földmíves olvasó kör és Krausz Albert és fiai czégnek gőzmalma. A községhez a következő lakott helyek tartoznak: Balaskó-puszta, Csikota-puszta, továbbá Felsőkak-puszta, mely 1423-ban a Bő-nemzetségből származó Laki Thúz, Létai, Kölkedi Messer és a Kürtösi családoké. 1449-ben a Laki Thúz, a Létai és a Szecsényi családok az urai. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatják a birtokába. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Anna lett a birtokosa, 1550-ben azonban már Alya Mátyás. 1726-ban Sárközy Jánosé, 1733-ban a Koroknay családé volt. – Homok-puszta, mint plebániával bíró falu, már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. – Koroknya-puszta eredetileg a Győr-nemzetség birtoka volt. Az 1346. évi osztálykor Dersfi Miklósé lett. A XV. században a Koroknyai (Korotnai, Koroknai) családé. 1510-ben már fennállott a Koroknyaiak vára, melyet 1555-ben Tújgon budai basa elfoglalt. A jobbágyfalu még 1543-ban megvolt s hihetőleg az 1555. évi ostrom alkalmával pusztult el. – Nagybalogd-puszta eredetileg a Guth-Keled-nemzetség birtoka. 1349-ben a Guth-Keled-nembeli Felső-Lendvai II. Miklós fiai, Amadé és János, e helységet a Szent-Trinitás és Kakonya 116nevű birtokokkal akarták elcserélni. 1466–1483 között Korotnai Jánosé. 1660-ban a Koroknay és a Topos családok jószága. 1703-ban is a Koroknay családé volt. 1726-ban Sárközy János birtoka. – Lók-puszta már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1466–1488-ban a Korotnai családé. 1703–1715-ben a Koroknay család szerepel itt. 1726-ban Sárközy Jánosé. 1733-ban ismét a Koroknayak birtoka. – Lencsen-puszta a középkorban Nemcsény néven falu volt, mely az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben szintén előfordul. A Győr-nemzetség ősi birtoka, mely az 1346. évi osztály alkalmával az e nemzetségből származó Szerdahelyi Dersfi Péter birtokába került. 1550-ben Alya Mátyás és Székely Lukács voltak a földesurai. 1703 előtt puszta és a Koroknay családé, 1726-ban Sárközy Jánosé. 1733-ban ismét a Koroknay családé volt. Idetartoznak még: Setétkerék-, Agáczás-, Alsókak-, Égettakol-, Fehértó-, Földhíd-, Kis-, Madársára-, Sápa- és Újház-puszták, Pál-major és Sáritag. Itt feküdt hajdan Csikota község is, melynek helye és templomának nyomai maig is láthatók.
Nagybajom. – Sárközy Imre úrilaka.
Nagybajom. – Sárközy Jenő úrilaka.
