Nagyberény.
Nagyberény.
Nagyberény. Tolna határszéli magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 101, lakosaié 1638, kik közül 1282 róm. kath. és 320 református. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Som-Nagyberény. E helység már az I. László királytól 1082 táján a veszprémi püspök részére kiállított megerősítő levélben előfordul. 1193-ban, a veszprémi püspökön kívül, a székesfehérvári János lovagoknak, a királyné népeinek és a Szalók-nemzetségnek is voltak itt birtokaik. 1232-ben a Szalók-nembeli Mihály itteni birtokát 50 márkáért eladta a veszprémi káptalannak. 1263-ban a királyné népeitől is vett itt birtokokat, de ismét eladta nekik. Az 1280. évi oklevél szerint a János lovagoknak, a királyné kulcsárainak és pinczemestereinek volt itt földjük. 1232-ben Kinus-Berin, 1289-ben már Nagyberény alakban említik az oklevelek. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Magna Beren alakban találjuk fel. 1334-ben a veszprémi káptalané, mely még 1536-ban is a földesura volt. 1404-ben Zsigmond király hetivásár tartására adott jogot a helységnek. Az 1571–72. évi török kincstári adólajstromban 32 házzal van felvéve. 1715-ben 11 háztartást írtak benne össze. 1726-tól szakadatlanul a veszprémi káptalan a földesura. A róm. kath. templom még a török hódoltságot 117megelőző időben épült, de a református templom a XVIII. századból való. A Szent Keresztről nevezett irgalmas nővérek kolostora és elemi leányiskolája 1898-ban épült. 1858-ban a falu fele, a ref. templommal, paplakkal és iskolával együtt, leégett. Van itt önkéntes tűzoltóegyesület és hitelszövetkezet. A községhez tartozik: Kisberény-puszta, a mely a középkorban falu volt, mely 1193–1229 között Somberény, 1341–1426 között Bikach, másként Farkberény és 1447-ben már Kisberény alakban fordul elő. 1193-ban a székesfehérvári János lovagok, 1229-ben a székesfehérvári káptalan, 1447-ben a székesfehérvári őrkanonok birtoka. A török hódoltság alatt pusztult el. Az úgynevezett Karahoma-dűlő a hódoltság idejében a törököknek telepük volt.
