Nagybábony.
Nagybábony.
Nagybábony. A tolnai határon fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 150, lakosaié 777, a kik leginkább ág. ev. és ref. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Nagybábony-Koppánymegyer. 1259-ben Babun alakban említik az oklevelek. Ekkor Karácsin fia, Péter, volt itt birtokos. A XIII. század végén Babunai Gergely comes fia: András és Koppány-nembeli rokonai, Miklós fiát Jánost, perrel támadták meg, mert több földet tartott elfoglalva, mint a mennyi őt megillette. 1334-ben Bábonyi Ugron özvegye és fia, Miklós, az urai. 1336-ban I. Károly király Igali Ivánka fiának, Pálnak, itt részbirtokokat adományozott, a melyek azelőtt Bábonyi Miklós és Istvánéi voltak. A XIV. század második felében az Ugali családnak is voltak itt birtokai. 1385-ben Ugali Erzsébet és Kapolyi Klára egyezségre léptek Bessenyő Mátyással, a kit a helység birtokába iktattak. Ugali Pál magvaszakadtával (1391–1401) ennek birtokai Kővágóőrsi Kis Györgyre szállottak. Ennek neje, Gutori Katalin, másodízben Csapi Andráshoz ment nőül, ki 1411-ben Bábonyra adományt nyert. 1428-ban Rozgonyi Istvánné, szül. Szentgyörgyi Czecziliát, 1438-ban a Batthyányakat, vérrokonaikkal: a Fajszi Ányosokkal együtt, újból beiktatták itt; de mindamellett a Rozgonyiaknak is voltak itt birtokaik, mert 1443-ban Rozgonyi János itteni birtokait a Csapláriaknak adta. 1444-ben a Batthyányak az Ányos családdal megosztozkodtak itteni birtokaikon. 1453-ban a Keszölczési családot iktatták a helység egy részébe, a melyet ezek Rozgonyi Istvántól vásároltak. 1460-ban Ugron Imre volt a földesura. Az 1563. évi török kincstári adólajstromban 9, az 1573–74. éviben 10 házzal van felvéve. 1733-ban a Lengyel család, 1757-ben Nagy Benedek, 1763-ban Sallér István és Lengyel Borbála voltak az urai, 1767-ben pedig báró Maithényi János, Sallér István, Lengyel Imre, a Baranyay család, Krancsics Pál, Nagy Benedek, Mérey Károly és Lajos és a Nyitray család. 1835-ben a Lengyel család örökösei bírták. Jelenleg gróf Welsersheimb Zénóné, szül. báró Boden Karolinának van itt nagyobb birtoka. Az itteni ág. ev. templom 1830–32-ben, a ref. pedig 1784-ben épült. Az 1855-iki kolerajárvány a lakosságot megtizedelte. Van itt polgári olvasókör és egy benzinmotoros malom, mely Tóth Lajosé. A községhez tartozik: Szentimre-puszta, mely 1703 táján már fennállott és a Koroknay család birtoka volt.
