Nagyszakácsi.
Nagyszakácsi.
Nagyszakácsi (azelőtt Szakácsi). Marczali járásbeli magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 388, lakosaié 2001, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Nemesvid és vasúti állomása Böhönye. Eredetileg a királyi szakácsok földje volt s a XV. században, a mikor a Szent Egyedről nevezett kupahegyi konvent itt határjárást tartott, Királyszakácsi néven is szerepel. Mindenszentek tiszteletére szentelt templomát 1378-ban említik, 1382-ben pedig plebániáját. 1401-ben két temploma volt; az egyik Szent Domonkos, a másik Mindenszentek tiszteletére és az előbbi közelében állott a Szent Domonkosról nevezett páloskolostor. 1466-ban Nagzakach alakban említik az oklevelek, ekkor már városi kiváltságokkal bírt. 1480-ban szintén városként szerepel. A XV. században köznemesek lakták, a melyeknek tagjai közül valók voltak a királyok udvari szakácsai. E családok közül a következők ismeretesek: Bakator (1380–1414), Gede vagy Gedefi (1382–1480), Póka vagy Pókafi (1382–1505), Soldos (1382–1428), Délczeg (1382), Tor (1382), Terpe (1401–1480), Vas (1401), Szakácsi (1402–1497), Kigyó vagy Kegyó (1425–1480), Fintha (1425–1463), Pokocz (1436), Veres (1436–1505), Tolvaj (1451–1505), Kecskés (1453–1471), Kacsó (1459), Kis (1461–1470), Széles (1461), Körtvély (1461), Tenke (1461), Fekete (1461–1505), Sávolyi (1461–1470), Külsőszakácsi Ivánka (1462–63), Nagyszakácsi (1463), Orros (1463–1505), Kozma (1463), Pálfi (1465–1505), Czevek (1465), Kakas (1465–1480), Vég (1467), Szabó (1470–1495), Denke (1470), Valkon (1470), Zereger (1470), Ágoston (1470–1502), Biró (1470), Korcz (1470), Kisszakácsi (1471), Recsek (1471), Csorna (1471), Pap (1475–1497), Egyedfi (1476), Szulai (1480–1505), Szöllős (1482), Hegedős vagy Hegedes (1492–1505), Miklósi vagy Miklós (1492–1505), Vidi Gondos (1495–1505), Kovács (1495–1497), Nagy (1495–1505), Ago vagy Agh (1495–1505), Lucza (1495), Kálmán (1497–1505), Katona (1505), Balka, Bellye, Besenyei, Bogdán, Bogyó, Bongolyag, Debrei, Ellyesse, Faber (Kovács), Facsiár, Györgyfi, Izdrai, Karai, Kisfaludi, Korotnai, Kőmíves, Patrohi, Sipos, Tót és Vidi. 1719 júl. 10-én pedig a következő családok kaptak nemességet: A Bakó, Hencsei, Kövér, Fekete, Maróti, Hajdú, Nagy, Kis, Kovács, Karácson és Császár. Közülök a Bakó, Fekete, Nagy és Császár családokon kívül a többieknek az ivadékai még itt élnek. Nemes község lévén, adóösszeírásban nem fordul elő. A községbeli úrilakokat a Csorba, a Hodászy, a Csonka és a Bakó családok építtették. A róm. kath. templom 1810 táján épült. 1848 őszén itt kisebb összeütközés volt a horvát határőrök és a nemzetőrség között, mely az utóbbiak győzelmével végződött. 1869-ben 42 és 1873-ban 36 ház égett itt le. A lakosok hitelszövetkezetet és olvasókört tartanak fenn. A határbeli egyik dűlőt „Barátoki” dűlőnek nevezik, mert itt feküdt a pálosok hajdani kolostora. A mai Nagyszakácsi mellett feküdt a középkorban Kölked, a hol már 1272-ben a királyné szakácsa lakott. Egy 1289-ben kelt oklevél is a királyné szakácsaitól lakott faluként emlékezik meg róla. 1337-ben Kulked, 1464–98. Zakachkelked alakban fordul elő. A XVIII. század folyamán lakosai átköltöztek a mai Nagyszakácsiba.
