Öreglak.
Öreglak.
Öreglak. A fonyód–kaposvári vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 239, lakosaié 1380, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1449-ben csak Lak alakban említik az oklevelek és ekkor a Bő-nembeli Laki Thúz, Létai és a Szecsényi (Szőcsényi) családok egyezkednek fölötte. 1484-ben, Laki Thúz Miklós halálával, másfelől testvérének Thúz Jánosnak hűtlensége következtében, Mátyás király a helységet Corvin Jánosnak adományozta; a király halála után azonban Thúz János fiai, Alfonz és Mátyás, 1494-ben kérvényt adtak be II. Ulászló királyhoz, hogy a tőlük elvett birtokokat adná vissza, de eredménytelenül, mert II. Ulászló 1500-ban utasította a székesfehérvári káptalant, hogy Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét vezesse be Lakvár és tartozékainak birtokába. II. Lajos Lak várát Butsányi Korláthkői Péternek adományozta, a ki 1526-ban Mohácsnál lelvén halálát, a várat özvegye vette birtokába, de Zápolyai János király a várat Bakits Péternek adományozta. Bakitstól viszont Enyingi Török Bálint vette el. Wárday Pál esztergomi érsek és kir. helytartó, 1542-ben, kevéssel rá, hogy Török Bálint Szulejmán fogságába került, elvette nejétől, szül. Pempflinger Katalintól, és Báthori Andrásnak adományozta. Ez adományozás ellen azonban Korláthkői Péter leányai tiltakoztak. Wárday érsek ekkor elrendelte, hogy Korláthkői Péter leányai: Anna és Erzse Lakvár birtokába és tartozékaiba beiktattassanak. 1548-ban Butsányi Korláthkői Erzse, férj. Nyáry Ferenczné, összes lakvári illetőségét átadta nővérének, Annának, férj. Ormosdi Székely Ferencznének. Korláthkői Annát 1549-ben vezették be Lakvárába és tartozékaiba. 1550 jún. 16-án Tahy Ferencz vette meg 1200 forintért. 1559-ben ő és neje, Zrinyi Ilona, a vár tartozékait is megvették. Tahy Ferencz egyik leányát, Margitot, Orsich Kristóf 126vette nőül. Leánya, Ilona, Jankovics Györgyné lett. Tahy Ferencz második leányát, Annát, Gyulaffy György, Csobáncz vár ura vette nőül s ekként a Tahy-örökség két részre vált. Gyulaffy László 1678-ban elzálogosította az ő részét Gorup Ferencz győri prépostnak, ez pedig zálogba adta öcscsének Péternek. Tőle, 1687-ben, Jankovics Péter váltotta ki s ekként Lakvár mindkét része a Jankovics családé lett. Az 1680. évi osztály alkalmával Jankovics István kapta. 1566-ban a vár török kézre került, a kik az 1568–69. évi zsoldlajstrom szerint 138, az 1628–29. évi zsoldlajstrom szerint 93 emberből álló őrséget tartottak a várban, Jankovics István 1697-ben kir. megerősítést nyert Lakvárra és tartozékaira. Élete alkonyát itteni kastélyában töltötte, hol 1708 máj. 25-én rácz rablók meggyilkolták. 1715-ben 16 háztartást írtak itt össze. Mindvégig a Jankovicsok voltak az urai és jelenleg Jankovics-Bésán Józsefnek van itt nagyobb birtoka és szép kastélya. A róm. kath. templom 1815-ben épült. A lakosok polgári olvasókört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez a következő lakott helyek tartoznak: Baráti-puszta, a Guth-Keled-nemzetség ősi birtoka, a melyet az e nemzetségből származó Felső-Lendvai I. Miklós még 1323 előtt a vasmegyei Ivánczért elcserélt. – Vasad-puszta, mely a középkorban falu volt, az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Vosad alakban fordul elő. 1408-ban a Misel-nembeli Vörös János fiai: Illés, Dénes és Péter birtoka. 1726-ban már puszta és Jankovics Istváné, 1733-ban Lengyel Miklós özvegyéé. Idetartozik még: Baráti-szőllő, Lippa-puszta, Vasad-szőllő, Nagyszőllő és Öreglak-puszta.
Öreglak. – Jankovics-Bésán Gyula kastélya.
