Osztopán.
Osztopán.
Osztopán. A kaposvár–fonyódi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 159, lakosaié 1344, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a tatárjárás előtti korszakban fennállott. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka. 1317-ben a Guth-Keled-nembeli Amadé fia, I. Miklós, a Felső-Lendvai család őse, nyerte adományul I. Károly királytól. Előfordul az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is, egyházas helyként. 1417-ben az Osztopáni Perneszi család nyerte új adományul egyes részeit Zsigmond királytól. 1478-ban Perneszi Pál fiai, Zsigmond és Imre, voltak itt a földesurak és 1512-ben Perneszi Imre fiai: Miklós, Pál és István. Az 1536. évi adólajstrom szerint Zewld Péter, Perneszi Imre, István özvegye, Egyed és a Zalay család volt a földesura. 1660-ban is a Perneszi családé volt. 1715-ben a helységben 11 háztartást írtak össze és ekkor részben Babócsay Ferencz özvegyéé, részben a kincstáré. A helység tulajdonképen 2 gazdasági községből áll: Pernesz-Osztopán és Lengyel-Osztopánból, a hajdani birtokosaik után elnevezve. A kettőt csak egy patak választja el. A váraljai dűlőről, a hol még alapfalakra is bukkannak, azt tartja a hagyomány, hogy ott állott a Pernesziek várkastélya. 1726-ban és 1733-ban a Lengyel és a Perneszi családok birtoka. 1757-ben felerészben a Perneszi családé, felerészben Gaál Gáboré. A XIX. század első felében a Tallián, Siklósy, a gróf Forgách, az Illés, a Jeszenszky és a Bottka családok voltak a földesurai. Jelenleg Tallián Andornak és Siklósy Gyulának van itt nagyobb birtoka és az előbbinek csinos kastélya, melyet 1910-ben építtetett. A róm. kath. templom 1788-ban épült. Van a községben hitelszövetkezet és a Ring Lipót és Samu czégnek tégla- és cserépgyára. A községben hajdan tótok is laktak; emléküket csupán néhány tót dűlőnév tartja fenn. Ezek: Sándorica, Málica, Jakusavica, Umsica és Tarasica. A községhez tartoznak: Hermina-major, Felsőmalom, István-major, Krája-puszta és Viszak-puszta.
Osztopán. – Tallián Andor kastélya.
