Szárszó.
Szárszó.
Szárszó. Balatonmenti magyar kisközség és látogatott fürdőtelep. Házainak száma 234, lakosaié 1067, a kik róm. kath. és református vallásúak. Postája és távírója helyben van, hajóállomása Balatonföldvár. Eredeti neve Száros-Aszó volt. Első ízben az I. László királytól a veszprémi káptalan részére 1082 táján kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1233-ban Bertalan veszprémi püspök itt kápolnát építtetett. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai és 1267-ben a tihanyi monostornak is. 1358-ban a tihanyi apátság, 1368-ban a veszprémi káptalan itteni birtokait említik. Az egyházi birtokosokon kívül a XV. században a Fancs család is földesura volt. 1409-ben Gordovai Fancs János itteni birtokait Fancs László fiai örökölték, kik 1424-ben megosztoznak rajta. 1536-ban a székesfehérvári Szent-Miklós-káptalan, a lövöldi perjel és Fancsy János voltak a földesurai. Az 1563. és az 1573–74. évi török kincstári adólajstrom szerint 7 házból állott. 1583-ban a lövöldi karthauziaké volt. 1660-ban Zankó Miklós jószága. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár, 1726-ban a gróf Harrach és 1733-ban már a Hunyady család birtokában találjuk és jelenleg gróf Hunyady Józsefnek van itt nagyobb birtoka. A községbeli ref. templom 1810-ben épült. A róm. kath. imaház pedig 1905-ben. A községben gőztéglagyár is van.
