Deseő (Szentviszlói).
613Deseő (Szentviszlói).
1609 deczember 31-én nyer megerősítő adományt Szentviszlói Deseő György és felesége, Tarródi Erzse, egész Nagygomba községre és Berjeg- és Keleviz-pusztákra, melyeket már ősei bírtak, s azokba a vasvárszombathelyi káptalan által 1610-ben be is vezettettek. A család a török uralom idején Vas és Somogy vármegyékben élt. Az adományos Györgynek fiai: János és György. Jánosnak feleségétől Nádasdy Borbálától fiai: Tamás és István. Tamás (él 1696) felesége Jankovics leány, leányuk Krisztina Hertelendy László neje (él 1718). Ezek leányai: Julia-Kanicsár Pálné, Rozália előbb Skerleczné, majd Deseő Imréné, és Klára Boross Ferenczné. Istvánnak Majkó (vagy Márki) Judittól leányai: Katalin Koltay Ádámné, Erzse Pados Mártonné. János ága e leányok fitestvéreiben kihalt; a leányági utódok az örökölt birtokrészeket elaprózták. Györgynek (él 1641) Svastics Borbálától fia Zsigmond (él 1667), kinek Gusics Zsófiától gyermekei: Ferencz, György, Ádám (élnek 1718). Krisztina Palotay lstvánné, Erzse Kelczné, Kata Mohos Jánosné (élnek 1726). Ferencz – úgy látszik – kihalt; Györgynek felesége Khem Anna (1720), kitől gyermekei János és Pál, Károlynak atyja. Ádám 1724–1748-ig a kanizsai járás főszolgabírája; ő a család fiágának továbbterjesztője. Fiai: József és Imre. József atyja után 1774-ig kanizsai járási főszolgabíró; férfiutóda nem maradt Imre († 1779 előtt), ki a vármegye partikuláris (járási) perczeptora volt, feleségével, Hertelendy Rozáliával atyja Imrének és Ádámnak, kik 1779-ben osztoznak még örökségükön. Ifj. Imre (*1751) szintén partikuláris preczeptor; feleségével, Rosty Jusztinával (*1761), János és Pulay Rozália leányával nemzé Juditot, ki gróf Forgách Xav. Ferenczczel való házassága által a Forgáchok ú. n. „gombai” ágának vitte az egykori Deseő-vagyon legnagyobb részét. Ádám Temes vármegyébe szakadt, a hol 1785-ben főszolgabíró; ugyanekkor vármegyénktől leszármazásáról és nemességéről bizonyítványt nyer. A fiág, mely vármegyénkben már nem birtokos, benne folytatódik.
Czímere: a pajzsban szembe néző forgós, sisakos fej; sisakdísze: a koronából kinövő, jobbra fordult, balját ragadozásra nyujtó, jobbjával török fővel tűzött kardot tartó oroszlán.
