SOMOGY VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Írta Baranyai Béla orsz. levéltári fogalmazó, Somogy vármegye volt főlevéltárosa
591SOMOGY VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Írta Baranyai Béla orsz. levéltári fogalmazó, Somogy vármegye volt főlevéltárosa
Írta Baranyai Béla orsz. levéltári fogalmazó, Somogy vármegye volt főlevéltárosa
Az Árpád-kor elejének Somogysága (a szónak közkeletű jelentésében vett „megye” elnevezés az akkori fejletlen gazdasági viszonyok közt bizonytalan határú és kezdetleges jogi szervezetű intézményre nem megfelelő megjelölés) óriási területén aránylag kevésszámú nemességnek adhatott helyet.
A Balaton posványos bozótja, mely akkoriban még Somogyvár tájáig ért, a Zseliczség erdővidéke, mely hajdan a nevét emlékül fenntartott községek (Zseliczszentjakab, Kisfalud, Kislak, Szentpál) határán jóval túlterjedt, valamint a Dráva mocsaras árvidéke, mely a folyó egész partja mentén végighúzódott s Lakócsa–Drávafok–Sztára vidékén volt legszélesebb, nem volt alkalmas terület a megtelepedésre. Az ezen a részeken belül eső lakható területen vert tanyát a honfoglaló magyarság egyik része. Koppány vezér törzsének nevezi e magyarságot történelmünk. A Drávántúlra, a mely vidék pedig később, a királyság korában, Somogy vármegyének része lett, Koppány törzse nem ment át.
A Koppánytól vezetett küzdelem alatt e honfoglaló magyarság jórészt elpusztult; a megmaradtak, a felkelés következtében, a győztes István büntető intézkedései által, jogaikban, a tized fizetésére való kötelezéssel, ugyan csekély súlyú, de vagyonukban az elkobzással megsemmisítő csapást szenvedtek.
Az elkobzott nemzetségi birtokokat István magához vonta s belőlük részben az egyházat ajándékozta meg gazdagon, részben a somogyvári várat látta el nagy kiterjedésű és elszórtan fekvő területekkel, részben pedig a tulajdonul megtartottakkal a királyi hatalom gazdasági alapjait növelte.
A királyságkorabeli vármegyének azután megmaradt ősi nemessége mellett, előbb királyi adományzás útján, kevésszámú, de inkább nagybirtokú, majd a várszerkezet felbomlásával a várnépeknek nemesi szabadságra emelkedésével, tömegesebb, de kisebb birtokú új nemessége támadt. E hármas nemesség egyforma jogállása következtében (az újabb nemesség sem volt mentes a tizedfizetés kötelezettségétől) összeolvadt s nem lehet megállapítanunk, melyikből emelkedett ki az a hatalmas családcsoport, a mely öntudatosan, mintegy büszke megkülönböztetésül, fenntartotta „nemzetségi” kapcsolatának tudatát, azt az oklevelekben megemlíteni („de genere”, „de generatione”) el nem mulasztotta s a mely nemzetségeknek a vármegyéből eredett, vagy itt meggyökeresedett tagjai egyképen jelentős szerepvivői voltak vármegyénk történetének.
Négy nemzetséget ismerünk, a mely nemcsak nemzedékeken át birtokos volt a vármegyében, de innen is eredhetett, mert erre enged következtetni az a körülmény, hogy hármuknak a vármegye területén volt nemzetségi monostora s ezzel kapcsolatban – úgy látszik – temetkezőhelye is; míg a negyedik nem legkorábbi nyomai épp vármegyénkbe vezetnek.
E nemzetségek a Bő-, Győr-, Rád- és a Tibold-nem.
Bő-nemzetség.
Győr-nemzetség.
Rád-nemzetség.
Tibold-nemzetség.
Betelepült nemzetségek.
Törzsökös nemes családok.
Nemesek a Hunyadiak korában.
A török uralom.
A törökök kiűzése után.
Nemesi összeírás 1726-ban.
Kuriális nemesek.
Birtokviszonyok.
Kastélyosdombó birtokpere.
Birtokváltozások a XVIII. században.
Birtokösszeírás 1814-ben.
Későbbi birtokváltozások.
Nemesi vizsgálatok.
Nemesi összeírások.
Somogyi törzsökös és kihirdetett nemes családok.
Családok.
