Sárközy (Nádasdi).
Sárközy (Nádasdi).
Egyike ama családjainknak, melynek közéleti szereplése a visszaállított vármegyében alig szakadt meg s mely református egyházának a vármegye határán túl is szolgált. A csallóközi nemesek közül emelkedik ki az első kétségtelen ős, Albert, ki Sárközy, másként Ercsy de Nadasd néven szerepel. 1511-ben adományt nyer Nádasdra. 1520 körül királyi jogügyigazgató, 1522-ön túl ítélőmester. Fia Kristóf, ezé János, Gáspár atyja. Ennek fia Imre, ki atya Jánosnak. Ennek Eölvedy Zsuzsától született fia, János (szül. 1678. † 1735), már 1699-ben vármegyénkbe jött, a hol Szentbenedy Gergelynek Kaszás Zsuzsától való leányát, Borbálát, özv. Patyinét feleségül vevén, vele Kisasszondon lett birtokossá. Itt nemsokára tekintélyes helyet biztosít magának: 1712-ben főszolgabíró, 1715-től főadószedő, 1717-től időnként alispánhelyettes is. 1723 után második feleségével, Sándor Zsuzsával több birtokot szerez, melyeken s a kiskorpádin gyermekei 1737-ben osztoznak meg. Első nejétől fia János († 1758), Iharossy Terézzel alapítja az ú. n. kiskorpádi ágat; fiai János, József, László. János († 1806) fia Kristóf 1803-ban szolgabíró, kinek Magyary-Kossa Erzsétől fia Sándor (1797–1850) 1840–1843-ig a babócsai járás főszolgabírája. Ennek Hollósy Eleonorától fia Miklós (1827–1899, nős Hamvay-Kovács Johannával) vonalának utolsó férfitagja; nővérei: Antónia Mészölyné, Eleonora Madarász Károlyné, Rozália Kocsi-Horváth Béláné. József és László ága szintén kihalt; Lászlónak Kazay Krisztinától fia Lajos (1787–1858), 1809-ben nemesi felkelő őrmester, majd főhadnagy, 1824–1840-ig babócsai főszolgabíró; nővére Julia Dercsikai Huszár Antalné. János és Sándor Zsuzsa fiai Antal, Gábor (1730–1783, ki atyja Jusztinának, a költő Pálóczi Horváth Ádám nejének) és Ferencz (1733–1805, ki atyja Lajosnak, 1809-ben nemesi felkelő hadnagynak). Antal (1776–1779) kezdi kutatni családja törtenetét. Szántó Ágnestől fia István (1759–1845), ki családja továbbterjesztője. 1785 óta vármegyei tisztséget tölt be: aljegyző, adószedő, majd főadószedő, 1824–1836-ig másodalispán. Chernel Esztertől, Jób és Magyari-Kossa Julia leányától (esk. 1787) fiai: Albert, nagybajomi birtokában örököse, és Kázmér. Albert (1790–1860) 1813-ban aljegyző, 1830-ban főjegyző, 1836-ban másod, 1840–1848-ig első alispán, az 1832–1836. országgyűlésen követ. 1848-ban főispán, rövid ideig kormánybiztos. Nejétől, első ízen unokatestvérétől, Chernel Juliától, György és Zmeskal Teréz leányától gyermekei: Titusz (1824–1894) 1848-ban nemzetőrhadnagy (nős volt Szentgyörgyvölgyi Zsoldos Idával, Ignácz és Soós Erzse leányával), a kisasszondi vonal atyja, Dénes (1831–1891) 1848/49-ben honvédfőhadnagy (nős volt Györgyfalvi Csépán Apolloniával, József és Domaniczky Mária leányával), a nagybajomi ág atyja, Béla (1833–1905, nős volt Sárközy Laurával, Kázmér leányával) és Vincze (1834–1884, nős volt Dercsikai Huszár Johannával, Pongrácz és Kenessey Johanna leányával). Albert öcscse, Kázmér (1799–1876), a Chernelek után bírt Nyékre költözött. Fejér vármegye alispánja, majd alnádor. Telegdi Csanády Johannától leánya Laura Sárközy Béláné, fiai: Kázmér (szül. 1839), Aurél (szül. 1845).
A kiskorpádi ágból való János 1751-ben a belsősomogyi ref. egyházmegye gondnoka, 1760-tól Antal lesz azzá. 1793-ban pedig István; 1830-tól Albert.
A család czímere, melyet 1510 október 10-én Ercsy Albert nyert: jobbra dűlő vágott pajzs alsó vörös mezejében két lebegő fehér rózsa közt arany liliom; felső kék mezejében az osztóvonalból kinövő, elsőlábait összekulcsoló, vérző torkán arany nyíllal átlőtt, két hatágú arany csillagtól kísért természetes színű, jobbra fordult farkas. A zárt sisak dísze: a koronából kinövő pajzsbeli farkas. Takaró: mindkét oldalt vörös-arany.
A családnak Somogy vármegyébe való telepedése óta használt czímere: kék pajzsban zöld mezőn, jobbjával egyenes kardot tartó, balját ragadozásra nyujtó, jobbra fordult ágaskodó arany griff. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli griff. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Sárközy.
