Kastélyosdombó birtokpere.
Kastélyosdombó birtokpere.
Érdekes világot vet a jogbizonytalanságra – s annak utolsó esete is – Kastélyosdombó birtoklásának története. E községnek és tartozékainak a török uralom előtt a Dombay család volt jogszerű tulajdonosa. A férfiág kihaltával a leányági leszármazottak, a sopronmegyei Pottyondyak, a XVII. sz. második felében zálogba adták bizonyos Borbély Györgynek. A török uralom nem semmisítette meg teljesen a magyar tulajdonos birtokjogát, csak gazdasági hasznát szorította meg s 598így az ily jogügylet gazdaságilag is érvényesülő tény volt. Borbély György – kivel szemben tehát a Pottyondyak tulajdonjoga mindenkor érvényesült – tovább bocsátotta, átengedte Zajgár Györgynek. Ennek birtoklása alatt azonban a Pottyondyak tulajdonjoga – ezek mulasztása következtében – elhomályosult s nem érvényesíttetett épp akkor, a mikor a török kiűzésével a birtok természetszerűleg fokozott értéket képviselt. Igy aztán Zajgárnak sikerült 1740-ben Mária Teréziától e birtokra – melyben a Pottyondyak tulajdonjoga természetesen lappangott – királyi adománylevelet szervezni oly alapon, mintha az a Dombay család kihaltával, jogszerű tulajdonos hiányában, a koronára szállott volna. Zajgárnak örökösök nélkül történt halálával, 1749-ben, királyi adomány alapján, Nedeczky Károly szerezte meg Dombót és tartozékait s az ő leszármazottjai bírták a XIX. század elejéig. Csak ekkor álltak elő a Pottyondyak jogigényükkel s ez igényüket támogató bizonyító-irataikkal s tulajdonjogukat 1854-ben ítéletileg kellett elismernie a soproni ker. főtörvényszéknek.
Részben az ily birtokczím bizonytalanságának tisztázódása nyomán, de leginkább egyes birtokos családok nagyméretű birtokelidegenítései, valamint a leányágon bírt birtokoknak legtöbbször korlátlan leányosztályra bocsátása által állandó és jelentékeny birtokcsere folyt a rendi szervezetű vármegyében.
