Az ősember vándorlása.
Az ősember vándorlása.
Somogy vármegye földrajzi fekvése következtében amaz érdekes vármegyék egyike, mely útjába esett az emberiség bölcsőjéből kiinduló összes népáradatoknak. A vármegye első őslakóit a Földközi-tengerrel határos Kis-Ázsia szolgáltatta. Innen indultak ki az árja népek, vándorbottal kezükben, övükben rövidnyelű kőfejszéjükkel, az Égei-tenger sűrű szigetcsoportjain keresztül, Görögországon át, a Duna mentén felfelé haladva és így jutottak el hozzánk is.
Mai tudásunk szerint Somogy vármegye első lakója a neolith-kor ősembere volt, ki már a kezdetleges emberi műveltségnek bizonyos magaslatán állott, mikor Kis-Ázsiából vándorútjára indult. Ez az ősember hamar letért a Dunamentéről és kisebb csoportokba oszolva, felhágott az erdővel borított magaslatokra, olyan kőzetek után kutatva, melyek tűzön szilánkolhatók voltak, vagy – finom szemcsés keménységük következtében – élésre csiszolható kőeszközöket adtak.
Így a már ismert és feltárt kőkori telepek nyomán megállapíthatjuk, hogy a baranyamegyei Mecsekhegy elágazásainak hegyoldalain, Tolna vármegyén át, jutottak őslakóink először Somogy vármegyébe.
A mai Somogy vármegyét Veszprém vármegye felől a Sió-csatorna, Szlavónia felé nyúló részeit pedig a Dráva határolja. E folyók közé esik a Kapos és a Koppány vize, melyek az őskorban nagyobb kiterjedésű, széles medret vájt, hatalmas folyók voltak. Az ősember vándorlásának útja Somogyba, az ingoványos Dráva és a nagykiterjedésű Balatonhoz vezető Sió mentén, hozzáférhetetlen talaja miatt, el sem képzelhető. Annál természetesebb azonban, hogy, a már említett Mecsekhegy elágazásai által képződött völgyeken és járható hegyoldalakon át, az ősember a mai Tolna és Baranya vármegye összeszögellésénél – a Kapos vize mentén – lépte át elsőben Somogy vármegye határát. E meghatározásomat igazolja nemcsak Somogy földrajzi fekvése, de megdönthetetlen bizonyítékul szolgál az is, hogy az ősember útját a Mecsekhegytől a Tolna vármegye délkeleti részén végigvonuló Dömörkapu, Morágyi, Palatincza, Grabócz, Kálvári, Marást, Trappmalom, Töröksáncz és a Somogy vármegye közvetetlen szomszédságában fekvő Tűzkőhegy nevű kőkori őstelepek határolják. E megjelölt úton át jutott el az ősember a Kapos völgyének somogyi részeibe.
Az ősember vándorlásának másik útja Tolna vármegye éjszakra nyúló kőkori telepein vezetett át, s ez őstelepek egyrésze szintén a Kapos medre körül terült el és a regöli ismert nagykiterjedésű őstelepnél ágazott szét a Koppányvíz mentére. A vándorlás útja a sáphegyi, gesztenyevölgyi őstelepen át Pogányvárba vezetett, mely a kő- és a bronzkorban már az ősembertől megült hely volt. Innen húzódott a Kőrises-víz mentén a Balaton felé, nemkülönben a somogyvári őstelepen át, Somogy belsejének éjszakibb részeibe.
A koppányvízmenti vándorlás arányaiban megközelítőleg sem volt oly nagy, mint a kaposvölgyi. A kaposvízmenti őstelepek, a Krisztus születését megelőző utolsó századokban, valóságos góczpontjai voltak Somogy vármegye őslakóinak.
A Kaposvíz medre körül sűrűn egymás mellé rótt őstelepek nagyobb terjeszkedésre kényszerítették Somogy őslakóit. Így jutottak el a mai Zseliczségen át, a Drávamellék kevésbé ingoványos területeire. A Rinya- és a Dombó-csatorna medrén felfelé terjeszkedve pedig Somogynak Zalával határos részeibe.
Habár Somogy vármegye régészeti szempontból ma még alig van átkutatva, mégis a földmunkálatok alkalmával felszínre került őskori leletekből megállapíthatjuk, hogy kivéve az őskorban nagykiterjedésű ingoványos területeit, minden irányban őstelepektől behálózott és az ősembertől megszállott terület volt.
