3. A kis-balatoni deflácziós sáv.

Teljes szövegű keresés

3. A kis-balatoni deflácziós sáv.
Zalaapátitól majdnem sugáregyenes vonalat húzhatunk le Csurgón át a Dráváig, oly módon, hogy a majdnem pontosan éjszak-déli vonaltól nyugatra: magas halmok, keletre síkság vagy alacsony buczkavidék terüljön el.
Balatonszentgyörgytől meg Nagyatádon át húzhatunk hasonló merev, egyenes vonalat Babócsáig, illetőleg a Dráváig, hogy most meg nyugaton van síkság és keleten magasabb halomvidék. Csak Nagyatád és Babócsa között nem olyan jól jellemzett ez a vonal, mert tőle keletre is lealacsonyodik a vidék.
Ez a nagyszerű árok, a melyet a Kis-Balaton deflácziós sávjának nevezhetünk, eredetileg két gerinczet és három árkot tartalmaz. Az első árok nyugaton a zalaapáti völgy, a melyet egész Komárvárosig, a hol a Déli Vasút megy át rajta, könnyen észre lehet venni. Tőle nyugatra a zalavári hosszú gerincz következik, a Dunántúl legcsodálatosabb morfológiai alakulása. Ez Türjétől, fenn a Marczal forrásaitól egész Inkéig, Somogy vármegye derekáig, 70 km. hosszan nyúlik el, mintegy 3 km. közepes szélességben. Az egész föld-kerekségen ritkítja párját ez az alakulat! Vármegyénkbe csak déli, ellaposodott vége nyúlik.
Tőle keletre van a második árok, a megyei Határ-árok szélbarázdája. Ez fenn Zalában a Balaton-felvidék nyugati, merev határát szabja meg, azért ennek tektonikus eredete mindennél világosabb. Benne fakad fel a Hévíz-forrás. Somogyba ennek csak kis része nyúlik bele, Nemesvidig.
Utána keletre a második gerincz következik, a mely a Balaton merev irányú nyugati határát szabja meg s így éjszakon már a felvidékhez csatlakozik, Keszthely fölött. Ennek a megszakításán át jut a Zala a Kis-Balatonból a nagyba, Fenék-pusztánál. Jókora darabon megszakad itt a gerincz, de Fönyednél határozottan felbukkan Somogyban, s Nemesvidig követhető.
14Tőle keletre van a harmadik, az utolsó árok, a melyet a keszthelyi öbölből kiindulva, Vörsön át, délfelé, egész Szakácsiig lehet felismerni.
Nemesvid tájékától tehát a három utóbbi sáv, Inkétől valamennyi egybeolvad, tagolhatatlan, aprón hullámos síksággá, a mely az összeolvadás helyén 170–180 m. magas, délebbre fokozatosan alacsonyodik s Berzenczénél mintegy 140, Vízvárnál mintegy 130 m. magas peremmel bukik le a Dráva síkjára, a mely itt 110, 120 m. magasan van.
Ez a terület, ez az egész sáv a legnagyszerűbb deflácziós árkok egyike, a melyet ismerünk. Éjszakon a tektonikus vetődésekből fennmaradt gerinczek anyagában még sok a durva anyag, a mely a Balaton-felvidékről került a pontusi tengerbe, de délebbre mind finomabb anyagból épültek fel a rétegek s könnyen áldozatul estek a szélnek. A Kis-Balatontól délre nincs homok. Mindenütt a letarolt pontusi agyag bukkan elő a zsombék és reczens iszap alól. Dél felé már jelentkezik a homok, majd óriási mennyiségben halmozódik fel a vármegye derekán és déli részén. Hatalmas felhalmozódását mi sem bizonyítja fényesebben, mint a nagyatádi mélyfúrás, a melynek adatait Lóczy közölte. E szerint a felszínen mintegy 1.80 m. vastag vályogtalaj van, ez alatt mintegy 30 méter vastag futóhomok-réteg következik, a melyet Lóczy alluviálisnak, Timkó, a kút anyagának tanulmányozója, diluviálisnak (pleisztoczén) tart. Az alul jelentkező tőzegréteg mindenesetre diluviális (pleisztoczén), a futóhomok azonban valószínűleg fokozatosan megy át a pleisztoczénből vagy diluviumból a jelenkorba (holoczén). A tőzeg alatt a pleisztoczénkorból folyóbeli lerakodásoknak látszanak egész 68 m. mélységig a feltárt homokrétegek, még inkább az ezek alatt levő, 90 m. mélységig lenyúló levantei rétegek. Csak 90 m. mélyen a felszín alatt kezdődnek a pontusi vagy pannóniai rétegek s a kút 403 m. mélységig a felszín alatt folyton a pontusi rétegekben maradt s innen megjött a víz s azért nem fúrtak tovább. Ebből látszik, hogy itt a pontusi rétegek egész összlete mélyebben fekszik mint a Balaton mellett, tehát már akkor sülyedés volt itt, a mikor a levantei korban elég eleven vizű, de nem igazi nagy folyó járt ezen a helyen. A diluviumban a közeli halmokról jövő vízfolyások még több homokot hordtak ide, de eljutott a futóhomok is, a mely talán eladdig a mélység miatt nem tudta ezt a részt ellepni, illetőleg itt a szél nem tudott támadni. Később annál hatalmasabb volt a homokfúvás és ma harmincz méter vastagon lepi el Nagyatád környékét futóhomok. Itt, ebben a mélyedésben raktározódott tehát az éjszakról kifútt homok, abban az időben, a mikor a somogyi halmok többi részén már a lösz vastagon fel volt halmozva. Ez, mint igazi deflácziós terület, nem fogta meg a hulló port.
Felszíni alakulásai a félig kötött homok típusos deflácziós-formái, most befedve egy egészen fiatal szubaerikus vályoggal, a mely az egész területet foltosan fedi s csak ott hiányzik, a hol a homok még mindig mozgásban van.
A buczkák között tavak rejtőzködnek, a hol a homokot elég vastagon befedte a mélyedésekben felhalmozódó vályog, hogy a víz el nem futhat a homokban. Ilyen a Baláta-tó és a környékén még számos más. Persze a szíkesedés tüneménye is megjelenik, mint minden rossz lefolyású, nem nagyon nedves éghajlatú területen. A hol a homok még nagyon hajlandó a mozgásra, ott erdő fedi a területet, de a hol sikerült megkötni, ott a legkitűnőbb termőföld.
A nagy sávban levő két lealacsonyodott gerinczen leginkább pontusi agyag bukik elő, a melylyel nem bírt már a szél. Ez a két gerincz a szélfúvás kétségtelen nyomait mutatja, tehát, ha meg is sülyedtek egy kicsit, de úgy hiszem, legnagyobbrészt a szél alacsonyította le őket, mert kevésbbé voltak védelmezve, mint a nagy sávtól keletre és nyugatra emelkedő halmok. Agyagos felszínükön jó termőföld, a köztük levő lapályok iszapos lerakodásán kitünő rétek vannak. A falvak itt a gerinczek lábánál, alacsony lejtőiken sorakoznak. Így a fönyedi gerincz keleti oldalán Fönyed, Sávoly, Csákány, Kisvid, a balatonberényi nagy gerincz nyugati lábán B.-szentgyörgy, Vörs, Tikos, Sámson, Fehéregyház, Felsőzsitfa, Szakácsi, Tapsony. – Nemesvid és Nemesdéd körül a községek már rendetlenül helyezkednek el a megkötött futóhomokon, de innen délre nagy ürességet látunk azon a helyen, a hol a homok még most is nagyon hajlandó a futásra. Nemesdéd, Iharosberény, Felsősegesd és Somogyszob helységek között egyetlen falu sincs, de még a M. Á. V. vonalától délre is nagyon ritkák a falvak. Mind a nagy deflácziós sáv szélére telepedtek. Itt találjuk a nagy falvakat mind, pl. a keleti szélén Szakácsi, Felsősegesd, Nagyatád, Babócsa, a nyugati szélén, Zalában, rendkívül sűrű sora a falvaknak 15(Zalaapáti, Esztergál, Szobor, Nagyrada, Kisrada, Garaboncz, Karós, Galambok, Szentjakab), azután Somogyban Miháld, Sand, Iharosberény, Iharos, Csicsó, Csurgó. A sáv déli végén, a Dráva ártere fölött emelkedő peremen megint sok község van (Alsok, Berzencze, Udvarhely, Bélavár Vízvár, Heresznye, Babócsa).
A községeknek ez az elhelyezkedése élénken jellemzi a természeti viszonyokat.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem