Veszprémi káptalan.
Veszprémi káptalan.
A veszprémi káptalan egyike a vármegye legrégibb egyházi birtokosainak. Birtokainak egy részét alkalmasint még Szent István király adományából bírta. I. László király, 1082 táján kelt oklevelével, a káptalant a következő helységek birtokában erősítette meg: Zamárdi, két Endréd, Luka (Lullya, ma puszta), Szőllős, Kapoly, Szárosaszó (Szárszó), Őszöd, Kőröshegy, Túr, Tat, Berchény (Berény), Grozi (Oroszi), Irög, Osman, a két Kiliti, Berej, Sörény, Keksa (Kegya, Kegye). A későbbi időből a következő birtokokról vannak okleveles adatok: Berény (Nagyberény, 1232–1536), Endréd (Alsó-Endréd, 1259–1394), Irög (1279), Kegye vagy Ketye (1279), Csaba (1279–1536), Lullya (1288–1381), Szőllős (1343), Száraszó (1368), Őszöd (1368), Zala (1368), Ocsman (1383–1536), Megyer (1429), Kisbér és Bonnya (1275).
