A vármegyék visszaállítása.
A vármegyék visszaállítása.
A kormány már 1698-ban elrendelte a tömegek lefegyverezését, s meghagyta a vármegyéknek és a földesuraknak, hogy a parasztoktól, a tanulóktól, a lelkészektől és a mesterlegényektől, sőt a hajduktól is minden fegyvert szedjenek el. A kormány azonban azt is kénytelen volt belátni, hogy az új intézményekkel, melyek az ősi törvényekkel homlokegyenest ellenkeznek, nem lehet a békét helyreállítani. Megszüntette tehát a tartományokat és elhatározta, hogy visszaállítja a vármegyéket. Így került ismét napirendre Somogy vármegye visszaállításának kérdése is.
Somogy vármegyének, mint láttuk, a hódoltság alatt is volt tisztikara. A felszabadító hadjárat alatt gróf Esterházy Ferencz pápai várkapitány (1685), majd gróf Zrinyi Ádám viselték a főispáni méltóságot, majd 1695-ben Esterházy Gábor, a ki egyúttal Zala és Fejér vármegyéket is kormányozta. 1697-ben, a vármegye levéltárában őrzött főadószedői számadások adatai szerint, Gábor György, Cseh István és Bessenyei László még az egyesült Somogy és Zala vármegyék főszolgabíráiként szerepelnek. 1700-ban Szelcsényi György és Kovács István voltak az egyesült vármegyék főszolgabírái, Umszunszt Mihály pedig alszolgabíró. Külön jegyzője is volt a vármegyének, névszerint Madarász László, ki főleg a szatmári béke utáni korszakban vezérszerepre volt hivatva.
