Adózási viszonyok.
Adózási viszonyok.
Mielőtt az események további tárgyalásába bocsátkoznánk, a vármegye adózási viszonyairól kell még megemlékeznünk.
A mohácsi vész utáni korszakban, az országgyűléstől megszavazott adók kivetése czéljából, bizonyos időközökben összeírták a jobbágytelkeket. Különösen becsesek ezek az összeírások azért, mert azokból megtudjuk a vármegye területén összeírt jobbágytelkek számát, miáltal adatokat nyerünk a vármegye teherviselési képességére nézve, de ez összeírások egyúttal feltüntetik azt a pusztítást is, a mit a török háborúk s a martalóczok garázdálkodásai okoztak.
A vármegye területén levő jobbágytelkek (porták) számára nézve a legrégibb adatokat az 1494–95. évi összeírásokból nyerjük. Az előbbi évben 11.012, az utóbbiban 11.085 portát írtak össze. Az összeírás azonban csak kevés birtokos nevét tünteti fel s így a vármegye akkori birtokviszonyairól csak hiányos adatokat nyujtanak. Az ismert birtokosok a következők: Kanizsai László, János és György, a vránai perjel, a királyi javak, az egri püspök, pécsi püspök, Ujlaki Lőrincz, Báthori András, Bornemisza János, Butykay Péter és Both András.
Ferdinánd trónralépte után, az országgyűléstől megszavazott adókat Somogy vármegyére még a mohácsi vész előtti adóösszeírások adatai alapján vetették ki. Az 1527–1530. években a vármegyére kivetett adó 6000 forint volt és ez az előirányzás még a lakosságnak a háborúktól meg nem ingatott teherviselési képességén alapul.
Somogy vármegyéből, az Országos Levéltárban őrzött adóösszeírások csak az 1534. évvel veszik kezdetüket, de ezt megelőzőleg is rendelkezünk néhány összeírással, melyek azonban nem teljesek.
1533-ból maradt fenn a pécsi püspökség somogyi javainak összeírása. Ily összeírás több is van. Az 1534. évi kimutatás szerint mindössze 7348 portát írtak össze; ebből 4522 volt ép állapotban, 2826 pedig elpusztult, de csak 55 porta után vetették ki az adót, mert a többit Török Bálint, a vármegye hatalmas kényura, habár ekkor még Ferdinánd pártján állott, kivonta az adózás alól.
Ez az összeírás már az utóbbi évek belháborúi következtében történt pusztításokra is élénk világot vet. Eszerint teljesen elpusztult helységek voltak: Ugarond, Szent-Király, Aka, Kis-Polán, Bród, Thitkos, Bános, Agarász, Kelevíz, Szent-Jakab (ma Zalában), Móriczhely, Bogárdi, Földvár, Malak, Fielka, Binchu, Pos, Hidvégh és Szent-László. Egerfalva (Kaposvár határánál) község lakosait pedig a teljesen elszegényedettek közé sorozták. Kaposvár ekkor a gyaloghajdúk kezében volt és az összeírásokból kimaradt (Okányi Pál: Somogy vármegye közigazgatása a török uralom alatt és után).
Az 1537. évben az előbbi 6000 frt helyett már csak 3500 forintot vetettek ki a vármegyére. 1539-ben Somogy vármegye hiányzik az adóösszeírásokból, 454melyekben azonban fel van tüntetve, hogy a vármegyét Török Bálint ebben az évben is kivonta az adózás alól.
Közbejött azonban Budavár eleste, majd Török Bálint fogságba jutása, miáltal Ferdinánd ismét kiterjeszté uralmát Somogy vármegyére. A változott viszonyokat már élénken feltünteti az 1546. évi adóösszeírás, a mikor összesen 6536 portát írtak össze és ebből 1750 Báthori Andrásé volt, a ki tehát ekkor a vármegye legnagyobb birtokosa volt. A 6536 porta után, portánként egy forintot vetettek ki. Ezenkívül az egytelkesek és a plebánosok együtt ebben az évben 585 frt 71 dénárt fizettek. 1546-ban 620 portát írtak össze és a porták után egyforintos adót vetettek ki.
Az 1547. évi békekötés jogi alapra fektette az ország három részre való szakadását s ezen alapon az 1548. XIX. törvényczik, mely az igazságszolgáltatást szabályozta, Somogy vármegyét a király tulajdonának tekinti. A valóságban azonban ekkor már a vármegye területének jelentékeny része behódolt a törököknek. Mindamellett az adórovók, a kik az összeírásokat is végezték, a behódolt helységeket is, már a mennyire megközelíthetők voltak, felvették az összeírásokba.
