Szigetvár bevétele után.
Szigetvár bevétele után.
Szigetvár bevételénél a törököknek roppant nagy volt a veszteségük. Egyes források szerint 26.000, más adatok szerint 30.000 török esett el. A védősereg – kevés kivétellel – áldozatul esett a törökök fegyvereinek; de mégsem áll az, hogy a törökök, három zsoldos kivételével, a kiket hírmondónak küldtek Babócsára, a drávai és a győri táborokba, mindenkit lekaszaboltak volna. Néhányan fogságba kerültek, mint az ifjú Dóczy Ferencz, kinek kiváltására Oláh érsek felkérte Verancsicsot, midőn az 1567-ben a portára ment. Továbbá Forró Balázs, Ormándi János és Zimányi Pál, a kik 1571-ben megmenekültek. Életben maradtak a gazdasági tisztek is, hogy a vár jószágairól tájékozást nyujtsanak. A városi lakosság egy része (férfiak, nők, gyermekek) szintén életben maradtak; ezeket a törökök a Dunán át török földre szállították (Németh Béla i. m. – Millenn. Tört. V. 370–380. – Hadtört. Közlemények 1896. 208. 1891.). A városi lakosság egy része, mely nem került török rabságba, Miksa királyhoz fordult oltalomért. A király Moson vármegyében jelölt ki számukra helyet, a hol le is telepedtek.
Szokoli Mohamed nagyvezér, a Szigetvár elfoglalását követő napon divánt tartott, mely után a nagyvezér kijelentette, hogy a szultán egy dsámi építését rendelte el. A törökök nyomban hozzáfogtak a vár helyreállításához, a magas töltéseket lehordatták, a tavat kiásták, a várfalakat helyreállították. Három hét alatt elkészültek ezzel a nagy munkával, a dsámit is megépítették, abban szept. 28-án megtartották a hálaadó isteni tiszteletet, melyen azonban Szulejmán már nem jelent meg, mert miként a nagyvezér kijelenté: fájtak a lábai.
Mialatt Szigetvár felépült, a nagyvezér a harcztéren sem maradt tétlen. Az egész vármegyében szanaszét portyázó hadai elfoglalták Csákányt és Csurgót, majd Babócsát kezdték vívni, melynek elfoglalására a nagyvezér a mintegy 20.000 emberből álló ruméliai sereget küldte. E sereg ostrom alá vette a várat, melynek őrsége egy rohamot vissza is vert, de miután segítséget sehonnan sem várhatott, felgyujtotta a várat és titkos kijáratokon elmenekült.
453A nagyvezér szept. 23-án értesült Babócsa elfoglalásáról, melyet Csurgó és Csákány elestének híre követett.
Babócsa eleste után a beglerbég Bélavárnál, Vízvár közelében, ütött tábort; Berzencze, Vizvár, Zákány, Segesd, Marczali és Marót őrsége pedig, be sem várva a török had közeledtét, kiszökött s az erődítvényeket üresen hagyta. Szept. 29-én az egész vármegye területén már csak Kéthely és Komár volt a magyarok birtokában.
Miksa király győri, Károly főherczeg muraközi tábora tétlenül nézte a somogymegyei várak elestét. Csak a mikor Szigetvár eleste után híre járt, hogy a török had Stájerországba készül betörni, kezdtek a győri táborban a veszély elhárítására gondolni. Miksa Kanizsára, Tahy Ferencz vezérlete alatt, egy 2000 főből álló hadat küldött, a melyhez Alapi Gáspár, Szigetvár helyettes kapitánya is csatlakozott, a ki megmenekült a török fogságból. A törökök pedig, miután a Szalay Kelementől felégetett és elhagyott Berzenczét helyreállították, Kanizsa ellen indultak.
Tahy Ferencz azonban felkészülve fogadta őket. Be sem várva a török támadást, kirohant a várból s nagy veszteséggel visszaverte a törököket. De a magyaroknak is súlyos veszteségeik voltak. Az elesettek között volt Báthori András, Babócsa ura, Batthyány Ferencz, Erdődy Péter és Gyalán János (Németh Béla i. m. 294.). A török sereg okt. 17-én tért vissza Szigetvárra.
A nagyvezér ezzel befejezettnek tekintette a hadjáratot s okt. 21-én megkezdődött a kivonulás. A török had Belgrád felé indult, s onnan tovább Bizánczba.
Szigetvár és Babócsa eleste fordulópont a vármegye történetében. Közel másfél századon át tartó török uralom vette kezdetét a vármegye területén, melynek öt század alkotásai, munkássága estek áldozatul.
