Az ostromzár.
Az ostromzár.
Szigetvár ekkor három részből állott. Az Újvárosból, az Óvárosból és a tulajdonképeni várból. Az Újváros az utóbbi 10 évben épült, s nem volt annyira megerősítve, mint az Óváros.
A török támadása elsősorban a leggyöngébb pont: az Újváros ellen irányult. Aug. 7-én a törökök egyszerre 10 ágyúval megkezdték a lövöldözést. Zrinyi az Újvárost három napig védte, de belátván, hogy az erődítvények nem tudnának egy rohamnak ellentállani, a bástyákat lerontatta s a házakat felgyujttatta. Mielőtt azonban hadai végleg odahagyták az Újvárost, Zrinyi kitörést rendezett s csapatai sok törököt megöltek. Azonban Zrinyi hadai is nagy veszteséget szenvedtek; mikor az Óvárosba visszavonultak, mintegy 8–900 lehetett a számuk.
A török most már egész közelről lövette az Óvárost. Szekcsőy Máté, a gyalogosok vitéz vajdája, betört ugyan az Újvárosba és az ott talált törököket pusztította, mindamellett a védők hősiessége nem tudta feltartóztatni az Óváros elestét és az őrség az ostrom 17-ik napján, mely aug. 21-ére vagy 22-ére esett, kénytelen volt a várba visszahúzódni.
451Ez volt az ostrom legvéresebb napja. A törökök közül e napon háromezernél több esett el. Az elesett magyarok között volt Báthay Péter, Deák Balázs, Győry Mátyás hadnagy s a lovasságból Bosnyák Máté és Gerdey János. Ekkor sebesült meg Szekcsőy Máté is, a ki az utócsapatban volt, melyet a török körülkerített. Ebből a csapatból csak kevesen menekültek meg. A súlyosan sebesült hős többé nem is vett részt a küzdelemben és a vár bevétele után a törökök fejét vették.
Már az Óváros ostroma alatt hozzáfogott a török a várat körülvevő tó vizének a lecsapolásához. E miatt szükséges volt az Óváros kapujáig húzódó hatalmas töltés átvágása, mely egyúttal út volt a város felé.
Zrinyi és a várőrség egy ízben megkísérelték e munkálatok megakadályozását; Radován és Dandó Ferencz vezérlete alatt kitörtek, de az átvágást végző jobbágyok lármájára janicsárok érkeztek a töltéshez, mire véres harcz támadt, mintegy 200 janicsár elesett, de a magyarok is súlyos vereséget szenvedtek; midőn már a patai kapuhoz értek, a két hadnagy elesett.
A lecsapolt mocsarakon át Ali basa, a tüzérség főparancsnoka, négy töltést építtetett a vár körül s ezúttal egészen új támadóműveket alkalmazott, melyeket az előző évben Malta szigetén próbált ki.
Három egymás mellé és 14 egymás mögé állított, erősen összevasalt, fatörzszsel megrakott szekérből hídszerű építményt készíttetett, s a munkások százait állította a kocsihoz, a kik az újonnan épült töltéseken a kocsitömeget a várfalak közelébe tolták s onnan intézte a rohamot a védősereg ellen.
A töltések a várbeliek heves puskatüze ellenére aug. 24-ére elkészültek. Ezután két napon át szünetelt a harcz. Ezt az időt használta fel a török a halottak eltakarítására és alkalmas helyet építtetett az ágyúk számára. A török felállítván ágyúit, heves ágyúzást kezdett a vár bástyái ellen, úgy hogy a délnyugati és a délkeleti bástya csakhamar összeomlott. De a várbeliek is hevesen viszonozták az ágyúharczot. Egyik ágyúgolyó Ali basát is leterítette.
Aug. 26-án a török had, trombitaharsogás és iszonyú ordítozás közepette, rohant a töltésen a vár felé, de a várbeliek visszaverték a támadást s az egyik agát, a ki veres zászlót akart a vár fokára kitűzni, elfogták és felakasztották.
