Végső küzdelmek.
Végső küzdelmek.
Aug. 29-én Szulejmán szultán is lóra ült s maga vezette rohamra a törököket. A várbeliek ezúttal is hősileg megállották a helyüket, a támadást elkeseredett küzdelem után visszaverték, mely alkalommal több ezer török esett el, úgy hogy a várárkok egészen megteltek török holttestekkel.
A következő napokat arra használták fel a törökök, hogy az elesetteket eltemessék és hogy a bástyákat aláaknázzák, melyeket azután szept. 4-én vagy 5-én felrobbantottak, minek következtében a várban felhalmozott rőzse kigyulladt, a tűz az erős szélvihar következtében elharapódzott, átcsapott a belső vár egyetlen kijárásánál lévő pánczélházra, mely csakhamar kigyulladt. A házban felhalmozott puskapor felrobbant s az épület a levegőbe repült. A robbanás roppant pusztítást okozott a magyarok között is. Zrinyi erre a még meg nem sebesült katonáival a belső várba nyomult A védősereg egy része azonban kívülrekedt a nőkkel és a gyermekekkel, a kik a törökök hatalmába kerültek.
A vár elfoglalása után a janicsárok a zsákmányoláshoz fogtak, ezen azonban összevesztek. A belső várba vonult magyarok erre az ablakokból lövöldözni kezdtek s a janicsárok közül sokat megöltek. Szept. 6-án a harcz szünetelt. E napon a törökök az előző napi öldöklő küzdelemben elesettek eltemetésével voltak elfoglalva.
A belső várban mintegy 300-an húzódtak meg Zrinyi vezérlete alatt. A rendszeres védelmet lehetetlenné tette az ágyúk és a puskapor hiánya, ezenkívül hiányzott az eleség is, úgy hogy a belső vár eleste előrelátható volt.
A törökök nem is gondoltak rendszeres ostromra. Még szept. 6-án mindenfelől deszkát, rőzsét és fahasábot hordtak a vár köré és meggyujtották. A tűz átcsapott a belső vár épületeire is, a melyek szintén kigyulladtak; oltani pedig a vízhiány miatt nem lehetett és a fojtó füst lehetetlenné tette a várban való maradást, úgy hogy szept. 8-án a végleszámolás pillanata elérkezett.
