Báthory Zsófia.
Báthory Zsófia.
II. Rákóczy Györgynek 1660-ban Nagyváradon bekövetkezett halála után Nyíregyháza a fejedelem nejére, Báthory Zsófiára szállott örökűl. Ez alkalmat siet a megye kihasználni s a gyűlölt lakosok ellen minden törvényt és határozatokat foganatosítani; mit megtudván a fejedelmi özvegy, 1661-ben, májusban, írásban tiltakozik a connumerált nyíregyháziak megadóztatása ellen. A váremgye ismételt kérelmére pedig, mely szerint a nyíregyháziakat „a törvényhez alkalmaztassa”, azt adja válaszúl, hogy jószágai iránt „megillető figyelmet tanúsítsanak.”
Míg efféle kisebb kérdések elintézése felett folyik a perpatvar a hajdúközség és vármegye között, az alatt az ország tetemes bajok terhe alatt görnyedez.
A hódító török megint nem nyugszik, újabb mészárlásra köszörűli fegyverét. Az ország főgenerálisa, homonnai Drugeth Gergely, felülésre hívja fel a vármegye nemességét a tatárok ellen; de mível a védelmükre gyülekező német katonaság megrendítő dúlásokat, zsarolásokat visz véghez a lakosokon, elhajtja utolsó darab marháját, igaztalan adókkal sarczolja a szerencsétleneket: vonakodnak felülni a török ellen s titokban inkább a győzelemesen előrenyomuló ellenség hatalmában remélnek és keresnek oltalmat.
