Ismét kolera.
Ismét kolera.
A mindenfelé rivalgó harczi zajnál rémesebben hat e város lakosaira az ázsiai kolera kitörésének híre; az enyhe deczember 19–20-ika körül jelenik meg először városunkban a fekete halál s három nap alatt 60 emberéletet követel; szerencsére a beállott szigoru tél határt vet pusztításainak, hogy a jövő tavaszon annál féktelenebbül folytassa gyilkos mészárlását.
1849. elején a halál angyala ismét elrémítő módon szedi adóját; az első két hó alatt 500 halottja van a városnak, ezek között 290 ág. ev. mult ki a szállásokon.
A márczius 15-nek első évfordulóját soha nem látott lelkesedéssel üli meg a város; istentisztelettel és egyéb, az ünnepély méltóságát emelő külsőségekkel akar tanúskodni arról, hogy a magasztos eszmékért hevül és hevülni fog, míg a városnak egy fia leszen. Hasonló lelkes öröm közt üli meg május 6-án az április hó 13-án Debreczenben kihirdetett „Függetlenségi nyilatkozat” emlékét; de ezzel hosszú időre elnémúl az ünnepi zaj … Szomorúság, gyász, zaklatás lépnek helyébe.
116A kolera egyre pusztit; a vereségek híre ijedelemmel tölti be a magyar nemzet szivét; a muszka hadak közeledése borzadályt ébreszt mindenfelé.
A papság veres zászlóval kezében, harangok zúgása mellett, járja be junius 27-én a város utczáit, általános felkelésre serkentve a népet a közeledő óriási veszedelemmel szemben.
