Oroszok Nyíregyházán.
Oroszok Nyíregyházán.
A muszka sereg csakugyan közeledik; junius 28-án Tokaj felől vonúl Nyíregyháza felé; a kémszemlére kiküldött Kőmíves Károly borzasztó hírekkel tér meg: a muszka átkelt a Tiszán! A lakosok menekülnek, ki merre s hova tud: szőlőkbe, kertekbe, erdőbe, a távolabb első tanyákra bújdosik. Egy nap alatt kihalt, néptelenné lesz a város, csupán az előljáróság bátrabb tagjai és a teljesen magokra hagyatott szegények marradnak vissza, hogy átéljék a rémület napjait.
Már junius 29-én estvéli 7 órakor két század kozák érkezik a város alá, 10–10 főből álló csapatokra oszolva nyargalja be a néptelen város utczáit, kenyeret, zabot rekvirálva a lakosoktól, feltörik a magtárt, kiürítik tartalmát s mindent elrabolnak, a mit lehet.
Már junius 30-án reggel előőrsök portyáznak a tokaji úthoz közel eső tanyákon; julius 1-én áradatképpen megérkezik az egész sereg. A gyalogság a búzapiaczon és belsőtéren ütött tanyát, mintegy 6000 ember, míg a lovasság 50 ágyúval a vásártéren helyezkedik el, mindkét felől védcsapat gyanánt nehány száz gyalogos maradt a városon kívül.
A zuhogó záporban bevonuló, átázott muszka sereg egész éjjel csatangolt a város utczáin, élelmiszereket zsákmányolva s minden mozgósítható fadarabot, kerítést összeszedett, hogy a város terein lobogó tűzmáglyák mellett szárítkozzék. Miután alaposan kifosztotta a várost s a kállói pusztai gulyából 60 ökröt kiszakított, julius 2-án felszedte sátrait s vonulni kezdett Ujfehértó felé. Sztruhár polgármester a követelt fogatokat előteremteni képtelen lévén a pusztán hagyott városban, lófarkára akarta őt kötöztetni a vezénylő tiszt s megrémítésül végighurczoltatni az utczákon; de Hatzel, Pozsonyi doktor és Máy Adolf nyájas szavu felvilágosításai után kimenekült borzasztó helyzetéből.
