Hajduk telepítése.
Hajduk telepítése.
Az eredményes felkelő-hadjárat folyamán, 1606. jan. 7-én megkezdett tanácskozások végre aug. 6-án a bécsi békére vezettek. A béke értelmében a felkelő hadjárat óta ismét Erdélyhez csatolt vármegye, Bocskaynak fiörökösök nélkül bekövetkezendő halála esetére, visszaszáll a magyar koronára. Bocskay fejedelemsége más tekintetben is kiváló fontossággal bírt a vármegye történetében. A szerte kóborló hajdukat, a vármegye déli részén, az akkor teljesen lakatlan és puszta területen letelepítette, és őket 1605. decz. 1-én kelt adománylevéllel nemesi kiváltságokkal ruházta fel. Ez által a későbbi hajdukerületnek vetette meg alapját. A Hajdu-városok közé tartozott Nagy-Kálló és Nyíregyháza is. – Előörsük Harangod volt (ma puszta), hol haranggal jelezték a martalócz török had közeledtét.
Bocskaynak 1606. decz. 29-én bekövetkezett halálával, úgy a korona, mint a Kállay család egyaránt igényt tartott Kállóra, mindazonáltal az 1608-iki szerződés Kállót a hajduk részére biztosította.
Kálló azonban időközben a magyar királynak visszaadatván, a német várőrség és a városban lakó hajdúk közt csakhamar mindkét részről kegyetlenséggel párosult torzsalkodás támadt.
A többi helyekre letelepített hajduság a békés állapotokba nem tudta magát beleélni; így a nyíregyházi Báthori jószágon letelepültek is eleget garázdálkodtak. A helyzet tisztázása végett összehívott kassai értekezletre, a vármegye Lónyay Andrást és Tárkányi Ferenczet küldte követekül.
442A kassai gyűlés olykép igyekezett a viszályoknak véget vetni, hogy az aug. 20-án létrejött egyesség értelmében a hajduknak Kállóért Csegét és Nádudvart adta cserébe. De ez az intézkedés nem hajtatott végre.
Báthori Gábor ezen csak úgy tudott segíteni, hogy 1609. szept. 13-án kelt adománylevelével a hajduknak Böszörményt és Pród falut adta csere és vegyes adományozás czímén.
A Kállayak ezzel visszanyerték Kállót, de a vár továbbra is a korona kezében maradt, mely fontos végvár megerősítésére az 1609. évi 61. t.-czikk az egész vármegyét ingyen munkák teljesítésére kötelezte.
A hajduk ügye ezekkel a csere-adományozásokkal korántsem volt elintézve. 1610. nyarán egyes elégedetlen csapatok felkeltek s a vármegyei nemesek birtokait pusztították, csak a kassai rendek intő levelére csillapultak le. 1611-ben pedig betörtek Kállóba és mindent felprédáltak, miért is Thurzó György nádor Bosnyák Tamást küldte megfékezésök végett Szabolcsba.
A Tisza mellett fekvő Polgárt és Puszta-Szt.-Margita birtokokat a hajduk szintén Bocskaytól nyerték, mely adomány, noha II. Mátyás király 1613. ápr. 1-én kelt szabadalom-levelével megerősíttetett, nem volt végrehajtható, mert az egri káptalan a beiktatásnál ellentmondott, minek következtében 1614-ben az ügy a királyi tábla elé került.
Bíráskodási tekintetben az 1618. évi 83. t.-cz. a hajdukat, mint más nemeseket, Szabolcs vármegye hatósága alá rendelte, mely körülmény, mint látni fogjuk, még elég dolgot adott a vármegyének.
