Síksága.
Síksága.
A vármegye síksága átlag 110 métertől 165-ig emelkedik a tenger színe fölé, rendkívül egyenletes rónasággal. Mélyebb részei Nagyecsed vidéke, az Érvidék déli része, a Tiszahát, Szamosköz egyes tájai; itt 120 m. körül van az átlagos tenger színe fölötti magasság. Emelkedettebb a Nyírség, a Sárvidéke, a Szatmár-Németitől keletre eső rész, de sehol sem haladja meg a lapály színtje a 170 métert.
A vármegye síkságát a Kraszna, Szamos és a Túr szeli át s osztja háromszögellő formákra, mert a Túr és a Krasznát felvevő Szamos, egymáshoz közel ömlenek a Tiszába. Hajdan mocsarak borították e folyó-ágak között eső területet, a melyeket bőven tápláltak a folyók áradásai; a Kraszna, Szamos és Túr-köz mindig nagyon árvizes terület volt. E folyók hordaléka az egész sík terület, főleg a Szamosé, a mely valóságos szája volt az őskorban a mostani Erdélynek s e szájon ömlött ki Erdélynek előbb sós, később édes vize, s ez töltötte fel a magyar mély síkot gazdag hordalékával, egész a nagyváradi s debreczeni síkságig. Szatmár vármegye egész síksága diluviális eredetü s a Szamos nagyszerű töltögetési munkájáról tesz bizonyságot minden kútásás. A sík esése rendkívül csekély, úgy hogy tömérdek kanyarodóval haladnak előre folyói, a Tisza és a Szamos; a Túr meg épen bámulatosan aprólékos fodrozással vág útat magának az asztalsíma földön.
