A lecsapolás ügye.
A lecsapolás ügye.
Egyes nagyobb birtokosoknak is igen kevés, vagy éppen semmi hasznot sem hajtott a láp; így tehát közös óhajtás volt annak a víztől való mentesítése. Különös, hogy erre a XVIII. század közepéig nem gondoltak, vagy legalább is nem tettek semmit. Szatmár vármegye a lecsapolás érdekében 1751-ben teszi az első lépést, midőn folyamodást intéz e tárgyban az országgyűléshez – sikertelenűl. Ugyanazon évben Szatmár, Bereg, Ung, Szabolcs, Zemplén és Ugocsa vármegyék egyesült erővel folyamodnak és felhozván indokúl, hogy a vizek a királyi sószállítást is akadályozzák, az országgyűlés felkarolja az ügyet és ő felségétől kéri gróf Károlyi Ferencznek Tisza-szabályozási főkormányzóvá kineveztetését. El is rendelték a kiöntéseket okozó folyók malomgátjainak elrontását és a medrek fatörzsököktől való kitisztíttatását, de eredménytelenül. Gróf Károlyi Ferencz 1758-ban meghalt, de a kezdeményezés dicsősége az ő nevéhez fűződik, a mennyiben Majtény és Ecsed között a Kraszna medrét kiásatta. 1774-ben gróf Károlyi Antalt (Ferencz fiát) királyi biztossá nevezték ki Szatmár és Szabolcs-megye területére és az ő ernyedetlen működésének köszönhető a csaknem egy évtizedig terjedő lecsapolási munkálat, melyben azon a czímen, mert a láp szamosszegi része ekkor Szabolcs vármegyéhez tartozott, ez a vármegye is részt vett.
A munkálat két irányban terjedt: akadálytalanná kellett tenni a Szamos lefolyását, hogy kitörései a lápra ne zúduljanak; azután a láp többi vizeit új Kraszna-mederben biztosan elvezetni. A szaktanácskozásban következő mérnökök vettek részt: Suchodovsky G. kapitány, Kriechbaum Ignácz Szabolcsból, 30Gassner Theophil Biharból, Zanathy Antal, Ziman Ferencz, Mező Cyrill, Borsitzky Pál, Kis Ferencz, Meszlényi Ferencz Szatmár vármegyéből. Közmunkával, kirendelt napszámosokkal dolgoztak, habár a napi öt garas bért is fizették. 1778. év végéig a költség 16,593 R. forintra rúgott. 1780-ban már a Szamos, Erdély határától a Tiszába ömléséig, hajózhatóvá lett; a Kraszna medrét pedig Szamosszegtől Majtényig 30,655 öl hosszúságban, két öl szélességben és egy öl mélységben kiásták, részben kitakarították. Kiásott föld volt 60,596 tömött öl. E meder iránya következő volt, alulról fölfelé menve: Szamosszeg Filep-fokja, Püspökszeg, Malomfok, valóságos Kraszna, Espány-patak, Égeres, Csaholyi-tó, nagy tó, Ecsedvár, Sárvár, Keresztút, Nádhíd, Halmos, Csákóláp, sövénygát, görbe fűzfa, rózsás mező, töltés, tollas-kunyhó, kasodi híd.
A királyi biztos, gróf Károlyi Antal, nemcsak névleg viselte hivatalát; beutazta többször maga is a lápot és buzdította a munkásokat szóval és tettel. 1780-ig a saját kincstárából 32,000 rhénes forintot fizetett ki a munkálatokra, melyet az az évi Szent György hava 15-ikén tartott vármegyei közgyűlés hálás emlékezettel örökített meg jegyzőkönyvében, sőt maga Mária Terézia királyné is kifejezte magas tetszését kanczellárja útján. Ez újabb tettekre sarkalta a buzgó grófot. Mélyíttette és szélesbbítette az eddigi kanálisokat, úgyszintén újabbakat ásatott Ököritótól, az úgynevezett vármegye zsilipjétől, Ecsed várának irányában, a győrteleki holt Szamos partjától (Fluder-ponttól) szintén az ecsedi várnak irányítva 3850 öl hosszúságban. Valószínűleg ez idő tájban létesült a tyukodi vájás is, melyet az ecsed-győrteleki kanálisba vezettek.
1785-ben gróf Károlyi Antalt, a többi főispánnal együtt, II. József császár hivatalától felmentette, és nyugalomba vonultával félbeszakadt a láp szabályozása is. Néhány vizes év tönkretette azután az összes alkotásokat.
Egy századdal később, 1880 körül, a Kraszna medrét a vármegye költségén újból kiásták és kitisztították. Ez sem vezetvén azonban a kívánt eredményhez, 1889 augusztus havában megalakúlt az „Ecsedi láp-lecsapoló és Szamos balparti árvíz-levezető és belvíz-szabályozó társulat” gróf Károlyi Tibor elnöklete és Galgóczy Zsigmond alelnöklete alatt. Péchy László igazgató főmérnök és több jeles mérnök közreműködésével, az igaz, hogy óriási költség (18.500,000 korona) és rengeteg munka árán, de végre – mint már csaknem egy évtized igazolja, – teljesen sikerült a szabályozás, mely az óriási lápot (162,000 kat. hold a bevont terület) vizétől megszabadítván, termő földdé alakította.
A szabályozás a következőket tűzte ki feladatáúl: elvezetni biztos mederben a Kraszna vizét, úgyszintén elterelni a lápról a Homoród, Sóspatak, Balkány árjait, meggátolni a Szamos kiöntéseit, végül levezetni a belvízeket. Az eddig tapasztalt eredmény mindezen feladat kifogástalan keresztülvitelét igazolja. A Krasznát mindenütt, a lápon kívül, a diluvialis plateau peremén, új mederben vezették Vásárosaménynál a Tiszába, láp felőli oldalán óriási töltést hányva fel. Hossza 66.45 km. Esése, a gilvács-kismajtényi kezdőponttól a Tiszába torkolásáig, 9.174 m. Töltései a medertől száz-száz méternyire vannak.
E munkálatok teljesen megszabadítván az óriási területű lápot kártékony vizeitől, néhány év alatt a láp egészen megváltozott. Az addig járhatatlan nádasok, zsombékos helyek kitisztíttatván, ma már csaknem az egész terület művelés alatt áll és hasznot hajt. Egymásután keletkeztek bent a tanyák, mint Tibor-szállás, Halmos, gróf Károlyi István, Péchy-, Uray-tanya, Zsiros stb. Az új épületek messze kifehérlenek a láp fekete földjéből. Az égeresek nagyobbrészt kiirtattak és csak itt-ott jelöli még nehány sinylődő fa az egykori erdőt. Kánaán lett a hasznavehetetlen földből, de óriási költséggel, mely a mély lápon egy-egy holdra 7.20 koronával nehezedik. Alakúlt már kender-gyár Börvelynél; kő-út épült keresztül a lápon Börvely–Csenger irányában; vasút hatolt be Kálmánd, Börvely, Ágerdő, Tiborszállás, Nagyecsed érintésével, a lápra; csekély mélységről (80–100 m.) szökő-kútak ontják kitűnő vizöket. Hová fejlődik még a láp a jövőben?…
Gyékénysodró leányok Ecseden.
Csikász az ecsedi lápon.
