Az első közgyűlés.
Az első közgyűlés.
Közel hat évi szünet után, május 1-én látták viszont az 1861. évi bizottsági tagok egymást a vármegye székházában.
Az egybegyűlteket báró Uray Endre, az 1861.-ben megválasztott II. alispán üdvözölvén, indítványt tett, hogy ősi szokás szerint küldöttségileg hívják meg a főispánt a közgyűlésre. Ez a szokás utóda, Ujfalussy Miklós főispánsága alatt is megmaradt, csak később szorítkozott bizonyos ünnepélyes alkalmakra.
Gróf Károlyi György főispán, elfoglalván az elnöki széket, lelkes hazafias beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, melyre a gyűlés nevében, a vármegyétől 1861-ben aranytollal kitüntetett Luby Zsigmond főjegyző válaszolt, majd Domahidy Pál bizottsági tag fejezte ki az alkotmányos átalakulás fölötti örömét.
Ezután a főispán a belügyminisztertől küldött minta szerint, a közgyűlés előtt letette az eskűt, majd felolvasták a miniszteriumnak a vármegye közönségéhez intézett leiratát, a mely tudatja a kormány átvételét s hangsúlyozza a vármegye közönsége előtt, hogy az átalakulás korszakában különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a bírák megválasztásában a közélet és közigazgatás kívánalmainak megfelelő szigorú eljárás gyakoroltassék, hogy az a kibontakozás terén eredményes és a nagykorú nemzethez méltó legyen.
E leíratra Domahidy Ferencz, – a balközép egyik tekintélyes tagja, – az alábbi indítványt ajánlotta elfogadásra: „Jelentse ki a bizottmány, hogy jelenleg sem tagadhatja meg azon elveket, melyeket 1861. évben vallott és több határozataiban kifejtett, a midőn kiidulási alapúl az 1848-iki törvényeket, a jövőre nézve pedig az 1861-iki országgyűlés második felíratának elveit fogadta el; – s így, bárha egyrészről az alkotmányos fordulat benne némi reményt keltett, más részről azon fájó érzelmet sem nyomhatja el, mely az által keletkezett, hogy ezen alkotmányos fordulat azon felíratban kifejtett elvek mellőzésével s az ősi alkotmány lényeges részének feláldozása után idéztetett elő. Ebből kifolyólag jelentse ki, hogy az alap, melyen a miniszterium áll, t. i. a hatvanhetes bizottságnak országgyűlésileg elfogadott munkálata, a haza jövőjére nézve aggodalmakat kelt benne, s nem olyan, mely helyeslését bírná. Bár szigorú alkotmányos érzelménél fogva tisztelni fogja azt, mihelyt törvénynyé lesz, s így a miniszteriumnak is mind azon lépéseiben, melyek az alkotmány visszaállítására, s törvények érvényének fentartására vezetnek: hatásköréhez mérten támogatni kész leend. De jelentse ki azt is, hogy kötelességének tartja az alkotmány sérthetetlensége s a törvények megtartása felett őrködni még a miniszterium ellenében is, ha a tények úgy követelnék. Jelentse ki továbbá, hogy kötelességének fogja ismerni oda hatni, hogy a hatvanhetes munkálat azon pontjai, melyek a gyakorlati alkalmazás által hazánk érdekeivel ellentéteseknek s károsoknak bizonyúlnának be, alkotmányos úton mielőbb megváltoztassanak, azon pontjai pedig, melyek az örökös tartományokkal való kölcsönös egyezkedés alepjáúl szolgálnak, az ország érdekeinek megfelelőleg s előnyére intéztessenek el. Jelentse ki végre azt is, hogy a czentralizáczió törekvéseinek teljes erejéből ellene áll s a megyék autonomiájának fentartása végett minden lehetőt, – a törvény korlátain belől, – elkövetni kész leend. Ezen határozat a szokott úton a többi köztörvényhatóságokkal közöltessék.”
Ez indítványnyal szemben Ujfalussy Miklós bizottmányi tag szólalt fel és kijelenti, hogy minek utánna a jelen felelős miniszterium tagjai, – köztudomás szerint is – oly egyének, kiknek bebizonyúlt hazafiságukban kételkedni nem tud, s kik az országgyűlés mindkét háza, vagyis az ország többsége által hozott jelenleg már is morális erővel bíró s nemsokára törvénynyé emelkedő határozata alapján léptek a kormányra és most első tettükkel is az alkotmány sorompóit, a megyei közgyűlés tennének oly epedve várt megnyitását eszközölték, s kiknek eddigi működésükért továbbá nem hogy bármi kis részben is szemrehányást nem tehet, sőt csak elismerést szavazhat: kénytelen azon ellenindítványt terjeszteni a megyei bizottmány elébe, miszerint a mondottaknál fogva méltóztassék ezt fontolóra venni és a jelen önzéstelen hazafias magyar kormány irányában bizalmát felíratilag kifejezni s e tényt jegyzőkönyvileg is megörökíteni.
533Az ellentétes indítványok szavazásra bocsáttatván: 299 szavazat közül 165 a Domahidy Ferencz, – 134 az Ujfalussy Miklós indítványát fogadván el, – 31 szótöbbséggel a Domahidy Ferencz indítványa fogadtatott el.
Ezután elhatározta a vármegye bizottmánya, hogy addig, míg a miniszterium a tiszti létszámot és fizetéseket véglegesen szervezné, az 1861. évi létszámot és fizetéseket tartja fenn, s elhatározta továbbá, hogy Nagykároly városra nézve, míg a város rendezett tanácsúvá szerveztetnék, a város területére nézve egy külön „központi" főszolgabírói hivatalt állít fel; a főszámvevői halmozott ügyvitel lebonyolításához egy alszámvevői állást is szerveztek.
Majd báró Uray Endre 1861-iki másodalispán, – minthogy az akkori tisztikar a hatalom parancsszavára szüntette meg működését, – felhasználja az alkotmányos alkalmat és a bizottmánynak most jelenti be az 1861-iki tisztikar lemondását. – A bizottmány volt tisztikarának hazafias magatartásáért elismerését jegyzőkönyvileg megörökítvén, a tisztikar újból való megalakítását tűzte napirendre és a választás idejére a rend és biztonság fentartására a bizottmány törvényszéki elnökké Peley Józsefet, tagokká Kulin Imre, Horváth Ferdinánd, Kovács Eduárd és Madarassy Károly bizottmányi tagokat, főügyészszé Jeney Dánielt, főszolgabíróvá Csanády Jánost, esküdtté Császy Bálintot, választási jegyzővé Szilágyi Zsigmondot választotta meg; a tisztújításra nézve pedig szavazatszedő küldöttség alakíttatott: gróf Dégenfeld Pál elnöklete alatt Smotzer Ignácz, Kiss Áron, Sorbán Tamás, Szuhányi László, Kollonay Soma és Madarassy Károly bizottmányi tagokból.
Ez után megkezdték a tisztújítást s a főispán, a régibb gyakorlat szerint, az első alispáni állásra négy egyént jelölt, névszerint Domahidy Pált, Luby Zsigmondot, Ternyei Jánost és Galgóczy Sándort; a leszavazott 377 bizottmányi tag szavazatából 228 Domahidy Pálra, 148 Luby Zsigmondra, 1 Ternyei Jánosra esett s így szótöbbséggel Domahidy Pál első alispánná választatván, székfoglaló beszéddel vette át hivatalát.
A másodalispáni hivatalra kijelölt Ternyei János, Galgóczy Sándor, Boros Pál és Beőthy András közül Galgóczy Sándort választották meg szótöbbséggel.
Ezen a közgyűlésen báró Uray Endre indítványt tett, hogy az 1861. évi törvényszék, mely annak idején kettéosztatott, Nagykárolyban egyesíttessék. De látva a közgyűlés hangulatát, indítványát visszavonta s a bizottság az 1861. évi megállapodáshoz képest kimondotta a törvényszék megosztását, úgy hogy a törvényszéki ülnökök egy részét Nagykárolyból Szatmár-Németibe helyezte át. A törvényszéknek ilyen megosztása egyidőre kielégítette az érdekelteket, de ez a kérdés csakhamar ismét napirendre került, s a vármegyei székhely áthelyezésével kapcsolatban éveken át foglalkoztatta a kedélyeket.
