Egyházpolitikai kérdések
Egyházpolitikai kérdések
Szápáry Gyula gróf miniszterelnök bukása után a kormányt Wekerle Sándor vette át, a kit nagybányai választói deczember 15-én újból nagy lelkesedéssel képviselővé kiáltottak ki. A Wekerle-kormány kinevezésével előtérbe léptek az egyházpolitikai kérdések, melyek közel két éven át foglalkoztatták a vármegye közönségét és jelentékeny hatással voltak a vármegyei pártviszonyokra is. Még 1893. év elején a két ellenzéki párt szervezkedő értekezletet tartott, mely alkalommal a függetlenségi párt elnökévé Jékey Zsigmondot választották meg, míg a nemzeti párt báró Vécsey Józsefet és Kovács Edét ismerte el vezéreinek.
Nagy László alispán már az 1893 márcz. 28-ára egybehívott rendkívüli közgyűlésen a következő indítványt nyújtotta be: „Szatmár vármegye közönsége mondja ki, hogy az egyházpolitikai kérdésekben a kormány által követett irányt pártkülömbség nélkül helyesli, az abban kifejezett elveket, minők a zsidó vallás reczepcziója, a polgári anyakönyvvezetés, a polgári házasság elvei, a tiszta szabadelvűség és a korszellem követelményeivel megegyezőnek tartja s annak mielőbbi megvalósításában a nemzeti szellem és erő nyilvánulását s erősödését látja, s ezen határozat szellemében a nagyméltóságú miniszterelnökhöz és az országgyűléshez feliratot intéz.” Az alispáni indítvány hosszabb vitát idézett elő. Míg Jékey Zsigmond, a vármegyei függetlenségi párt elnöke, Domahidy Elemér, Isaák Dezső és Adler Adolf dr. az alispán indítványát pártolták, addig Kováts Ede napirendre térést indítványozott. A papság nézetét Jordán Károly tolmácsolta, aki szintén Kováts Ede indítványához csatlakozott, kívüle még Nemestóthi Szabó Antal, Pazuchanits Ignácz és Peley József beszéltek a javaslat ellen. A közgyűlés 172 szavazattal 27 ellen elfogadta az alispán indítványát s felíratot intézett a kormányhoz és az országgyűléshez.
Az egyházpolitikai kérdések az 1894 márcz. 8-án tartott közgyűlésen kerültek ismét tárgyalásra. Debreczen városnak e tárgyban intézett átírata kapcsán Jékey Zsigmond határozati javaslatot nyújtott be, melyben indítványozza, fejezze ki a vármegye közönsége bizalmát a kormány és a képviselőház előtt az egyházpolitikai reformok terén tanúsított szabadelvű magatartásáért. A közgyűlés, – bár voltak egyesek, a kik ezt a javaslatot már meghaladottnak tekintették, – rövid vita után elfogadta Jékey javaslatát.
A vármegyei közlekedésügy terén különösen nagyjelentőségű volt a Szatmár – Tiszaújlaki törvényhatósági útvonal kiépítése, mely 1892 végéig egész Szárazberekig elkészült. 1893 május 27-én adatott át a forgalomnak a csengeri Szamoshíd. Az 1893. évi költségvetés keretében a vármegye javadalmazása 97.100 frt-ra emeltetett fel, ezzel együtt a vármegyei tisztviselők fizetésének kérdése is előtérbe lépett, melylyel a május 4-én tartott közgyűlés foglalkozott.
Június 15-én József főherczeg, a honvédség főparancsnoka jött Nagykárolyba, hogy a honvédség felett szemlét tartson.
A magas vendéget a vasúti pályaháznál Ujfalussy Sándor főispán és Nagy László alispán fogadták. A főherczeg gróf Károlyi Istvánnál szállott meg. Másnap szemlét tartván a honvédség felett, jun. 16-án Szatmár-Németibe ment, hogy az ottani zászlóalj felett szemlét tartson.
