Falussy Árpád dr. főispán.
564Falussy Árpád dr. főispán.
A belügyminiszter előterjesztésére április 21-én a király Falussy Árpád drt nevezte ki Szatmár vármegye és Szatmár-Németi szabad királyi város főispánjává.
Falussy Árpád 1865 márczius 15-én született. Tanulmányait Nagykárolyban, Debreczenben és Budapesten elvégezvén, 1893-ban ügyvédi oklevelet nyert. Ekkor Budapesten telepedett le, hol ügyvédi irodát nyitott. 1895-ben megalakította a józsefvárosi függetlenségi kört, melynek több éven át elnöke volt, közben a belvárosi Sas-kör is megválasztotta egyik igazgatójává. Szatmár vármegyének 12 év óta törvényhatósági bizottsági tagja, s a nemzeti ellenállás alatt a vezetők között foglalt helyet. 1901-ben nagyobb kűlföldi útat tett Bartha Miklós társaságában. 1906 ápril 21-én nevezték ki Szatmár vármegye főispánjává, mely méltóságában nagy tevékenységet fejt ki társadalmi téren is. Igy többek között elnöke a szatmári „Széchenyi Társulat”-nak és a nagykárolyi „Kölcsey Egyesület”-nek.
Az új főispán ünnepélyes beiktatása az 1906 május 8-án tartott közgyűlésen történt meg, a mikor a vármegyei bizottsági tagokon kívül a szomszéd törvényhatóságok küldöttei is nagy számban jelentek meg. Ilosvay Aladár megnyitván a közgyűlést, bejelentette, hogy a király Falussy Árpád drt nevezte ki főispánná. A közgyűlés ezután küldöttséget választott meghívására. A megjelenő főispánt a vármegye közönsége nevében Ilosvay Aladár főjegyző üdvözölte, mire a főispán megtartotta székfoglaló beszédét, mely után Jékey Mór tartott beszédet. A közgyűlést a küldöttségek tisztelgése, majd ünnepi lakoma követte. Szatmár-Németiben is nagy ünnepségek keretében folyt le a beiktatás.
A május 29-én tartott közgyűlésen töltötték be a megürűlt tiszti állásokat. Alispánná óriási lelkesedéssel egyhangulag Ilosvay Aladárt kiáltották ki, az ő helyébe, a főjegyzői állásra, Mangu Bélával szemben, 78 szótöbbséggel Péchy Istvánt választották meg.
A vármegye új alispánja Ilosvay Aladár 1858 jún. 15-én Tyukodon született. Középiskolai tanulmányait Budapesten a református gimnáziumban, jogi tanulmányait a bécsi és a budapesti egyetemeken elvégezvén, hosszabb külföldi tanulmányútra indult. Hazatérve, a belügyminisztérium szolgálatába lépett, de pár évi hivataloskolás után hazajött gazdálkodni Nyirmeggyesre. Ez idő alatt, mint tiszteletbeli aljegyző, tevékeny részt vett a vármegyei közéletben s mint a vármegyei függetlenségi párt egyik alelnöke, különösen a mátészalkai választó-kerületben, a párt szervezése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. 1896-ben egyhangulag Szatmár vármegye főjegyzőjévé választották. A vármegye közügyeiben szerzett bokros érdemeit jútalmazta a vármegye közönsége, mikor 1906 május 29-én az alispáni székbe ültette. Mint főjegyző leginkább fegyelmi, háztartási s közúti ügyekkel foglalkozott. Helyes érzéke s igazságszeretete mellett tanúskodik, hogy csaknem ezernyi fegyelmi határozata között alig akadt egy-kettő, a melyet a felebbviteli hatóság megváltoztatott. A vármegyei ügyvitelnek s pénzkezelésnek a középponti kiküldöttektől (1899-ben) történt megvizsgálása alkalmával emelt kifogásokat eloszlatta, az ügyvitel színvonalát emelte. Helyreállította a közúti költségelőirányzatban s a zárszámadásban az egyensúlyt. Több száz kilométernyi törvényhatósági közútnak, a szatmár-fehérgyarmati és a nagykároly-mátészalkai vasútnak a kiépítése, ennek a munkásságnak köszönhető. Élénk részt vett a vármegyei gazdasági egyesület, a Széchenyi-Társulat, s a Kölcsey-Egyesület munkájában.
A május 29-én tartott közgyűlés után a bizottsági tagok a városi tornacsarnok elé vonúltak, hogy a decz. hó 28-án tartott gyűlés emlékére annak falába illesztett táblát leleplezzék. Az emléktábla szövege a következő:
Szatmár vármegye közönsége
ebben a helyiségben tartotta meg
közgyűlését
1905. deczember 28-án, a mikor
az önkény fegyveres hatalma
saját székházából kizárta.
ebben a helyiségben tartotta meg
közgyűlését
1905. deczember 28-án, a mikor
az önkény fegyveres hatalma
saját székházából kizárta.
