Kossuth üdvözlése.
Kossuth üdvözlése.
Az ünnepi hangulatot csakhamar heves vita váltotta fel egy indítvány fölött, hogy Kossuth Lajoshoz üdvözlő íratot intézzen a vármegye. Az elnöklő főispán, hogy véget vessen az elkeseredett vitának, kijelentette, hogy a koronázás előtt, vagy még akkor is, midőn Bihar vármegye szintén üdvözlő íratot küldött Kossuthoz: az indítvány elfogadását nem gátolta volna, de Kossuth Lajosnak a váczi választókerület elnökéhez intézett legutóbbi levele után az indítvány felett a napirendre térést kívánja határozatba vétetni. De a hangulat rendkívül izgatott volt és több szónok volt felíratkozva, ezért a főispán a vita folytatását a másnapi űlésre halasztotta.
A következő nap a vármegye első alispánja szót kérvén, kifejtette, hogy az előző napon tartott ülés végén történtek fájdalmasan érintették úgy a vármegye főispánját, mint a vármegyei bizottsági tagok egy részét, s ama reményének adott kifejezést, hogy a vármegye közönségének bölcsesége most, mikor már a kedélyek lecsillapúltak, meg fogja találni az útat, módot, melylyel ezt a kényes kérdést megoldhatnók, a nélkül, hogy akár a hálátlanság, akár a törvényszegés vádja érhetné a vármegyét. Az alispán beszéde után a közgyűlés a következő indítványt emelte határozattá: „sajnálkozva érzi a megye, hogy hazánk ama nagy fiát, – ki mint az 1848-iki alkotmányos törvényeink főtényezője, e hazát annyi hálára kötelezte, – nélkülözni kénytelen s lángeszének e hazában közreműködését nem élvezheti.” E határozat, jegyzőkönyvi kivonatban, Kossuth Lajossal is közöltetett.
Az 1868 május 7-én tartott közgyűlésből a vármegye hódoló felíratot intézett Ő felségéhez, Mária Valéria főherczegnő születése alkalmából.
