Székhelyharcz.
Székhelyharcz.
Az alispán távoztával vármegyeszerte megindúlt a harcz, mely az eddigi választásoktól annyiban különbözött, hogy a küzdelem nem annyira a jelöltek személyeért, mint elsősorban a vármegyei székhelyért folyt. Ez a székhely-kérdés, mely a kiegyezés óta gyakran felmerűlt, most elkeseredett küzdelemmé vált, különösen, hogy 1889 folyamán a pénzügyigazgatóságot Szatmár-Németiből Nagykárolyba helyezték át. A vármegye egy része Domahidy Sándort óhajtotta volna az alispáni székben üdvözölni, de ő kitért a jelölés elől, okul hozván, hogy a jelöltséget csak abban az esetben fogadja el, ha az alispáni jelöltséget a vármegyei székhely kérdésével nem kapcsolják egybe. A szatmáriak állásfoglalásával szemben azok a vármegyei bizottsági tagok, a kik a vármegyei székhelyet továbbra is Nagykárolyban óhajtották megtartani, szintén szervezkedni kezdtek. Ez a párt, melynek élére gróf Károlyi István, a nagykárolyi kerület országgyűlési képviselője állott, Zanathy Ferencz vármegyei főjegyzőt jelölte az alispáni tisztségre, míg azok, a kik a vármegyei székhelynek Szatmár-Németibe leendő áttételét kívánták, Nagy László körül csoportosultak. Sőt, hogy a zavar teljes legyen, a Nagybánya környéki megyebizottsági tagok Nagybányán gróf Teleki Sándor elnöklete alatt gyűlést tartottak, és ez alkalommal mozgalmat indítottak, hogy Nagybánya székhelylyel egy önálló törvényhatóság alakuljon. A mátészalkai járást is igyekeztek a szatmár-németi székhely hívei az ő pártjukhoz téríteni, de a szept. 8-iki mátészalkai értekezleten, melyre Ujfalussy Sándor volt alispán is eljött, a bizottsági tagok túlnyomólag Nagykároly mellett foglaltak állást.
Az 1889 okt. 3-án tartott közgyűlésen, mely a bizottsági tagok óriási érdeklődése mellett folyt le, Nagy László, a szatmár-németi párt vezére, 285 szavazattal alispánná választatott Zanathy István 224 szavazatával szemben. De alig foglalta el Nagy László az alispáni széket, mozgalom indult meg, hogy a közelgő általános tisztújításon ellenjelöltet állítsanak neki. A bizottsági tagok egy része Domahidy Sándor kir. közjegyzőt kérte fel a jelöltségre, a ki azt el is fogadta, de még november hó folyamán visszalépett.
A decz. 19-én tartott tisztújító közgyűlés nagyobb mozgalom nélkül folyt le. Alispánná ismét Nagy Lászlót választották meg s ezuttal egyhangúlag.
De a nagykárolyi székhely megvédésére a következő év elején (1890 ápr. 13) báró Perényi Péter elnöklete alatt egy külön megyei párt alakult, mely esetleges meglepetések kikerülése végett egy öttagu végrehajtó-bizottságot alakított. A szatmár-németi székhelypárt ezalatt szintén szervezkedett. Jeney Dániel és 107 társa kérvényt nyújtottak be a vármegyéhez, hogy a vármegye székhelye 1891 május 1-én Szatmár-Németibe helyeztessék át.
Ezt a kérvényt a jún. 12-én tartott közgyűlésben tárgyalta a vármegye közönsége. Ezen a rendkívül zajos közgyűlésen a Kovács József, Zanathy Ferencz és Ujfalussy Lajos felszólalásai után a többség, az állandó választmány javaslatának napirendre tűzését mondotta ki, a délután megtartott folytatólagos közgyűlésen Nagy László alispán ismételt felszólalásai után a székhely-kérdés megoldása czéljából egy előkészítő bizottságot küldtek ki, azonban a közgyűlés azt is kimondotta, hogy az áthelyezést csak abban az esetben foganatosítja, ha az a vármegye mindennemű megterhelése nélkül történhetik meg. Báró Perényi Péter mindjárt a közgyűlésen felebbezést jelentett be a határozat ellen, mely szerinte több rendbeli alaki kifogás alá esik. Midőn a vármegye felterjesztette határozatát a belügyminiszterhez, ezzel egyuttal megindúlt a küldöttségjárás is a fővárosba. A szatmári székhely-párt már június hó 25-én tisztelgett a kormány tagjainál Nagy László vezetése alatt, a küldöttséghez Boros Bálint, Chorin Ferencz, 551Isaák Dezső, Domahidy István és gróf Teleki Géza képviselők is csatlakoztak.
