Tisztújitás 1872-ben.
Tisztújitás 1872-ben.
Az 1872 jan. 8-ára kitűzött rendkívül népes közgyűlés egyedűli tárgya a tisztújítás volt. Domahidy Pál I. alispán bejelentvén az egész tisztikar lemondását, átadta a vármegye pecsétjét a főispánnak. Mindjárt az alispáni állás betöltése heves vitára adott alkalmat. Ugyanis az alispáni állás jelöltjei Jékey Móricz, gróf Dégenfeld Béla és Peley József voltak, de a jelölés ellen az egybegyűlt bizottsági tagok egy része hangosan tiltakozott, azért, mert Galgóczy Sándor volt II. alispán, a kit Ő felsége a népszámlálás terén kifejtett tevékenységéért a III. osztályú vaskoronarenddel tűntetett ki, kimaradt a jelöltek névsorából. Domahidy Ferencz bizottsági tag szót kérve, az országgyűléshez intézendő felírattal kívánja e sérelmet orvosolni. A választást megtartották s Jékey Móriczot 172 szavazattal alispánná választották, a másik két jelölt csupán 1–1 szavazatot kapott; számos bizottsági tag nem szavazott.
A szavazás után Domahidy Ferencz indítványt nyújtott be, intézzen a vármegye felíratot az országgyűléshez, az 1870. XLII. törvényczikknek a főispáni jogokra vonatkozó IV. és V. fejezeteinek módosítása czéljából. Ezt az indítványt a közgyűlés 32 szótöbbséggel elfogadta.
A többi állások betöltése nagyobb mozgalom nélkül ment végbe, a közigazgatási és a törvénykezési reformnak azonban sok áldozata lett. Többen kimaradtak a vármegyei tiszti karból, sokan voltak a régi törvénykezési tisztviselők között, a kik sem a királyi törvényszékeknél, sem a járásbíróságoknál nem kaptak alkalmazást. A vármegye ugyan könnyíteni akart ezeken is, jegyzékbe foglalva a tisztikarból kimaradtakat, felterjesztést intézett a belügyminiszteriumhoz, kérve, hogy legalább a január havi illetményeiket utalják ki részükre, annál is inkább, mert az új tisztikar csak január hó folyamán veszi át a hívatalokat, így a régi tisztviselők még e hó folyamán szolgálatban voltak. De ez az intézkedés nem sokat segített a kimaradt tisztviselőkön, a kik jelentékenyen szaporították az elégületlenek számát, s a helyzetet az ellenzék sietett is a maga javára kiaknázni. Midőn a jún. 10-én tartott rendkívüli közgyűlésben felolvasták a királyi meghívó-levelet, mely az országgyűlés megnyitását szept. 1-ére tűzte ki, az ellenzék, vagyis a balpárt, már az egész vármegyében szervezve volt. A Deák-pártra nagy baj volt a főispán betegsége is, a ki még a május 3-án tartott közgyűlés előtt súlyosan megbetegedvén, csak az év őszén vette át a vármegye ügyeinek vezetését.
