Vármegyei érdekek.
Vármegyei érdekek.
A decz. 12-én tartott bizottsági közgyűlésen ismét szóba jött a vármegyei törvényszékek elhelyezésének ügye. A vármegye közönsége akként volt értesülve, hogy a vármegye területén eredetileg tervezett szatmári, nagybányai és nagykárolyi törvényszékek közűl az utóbbinak felállítását elejtették. A vármegye ezért sürgős felterjesztést intézett a nagykárolyi törvényszék fentartása iránt. 536Ez aggodalom alaptalan volt. Az igazságügyminiszter Nagykárolyba helyezte a törvényszéket, a telekkönyvi hatóságot, az ügyészséget és az egyik járásbíróságot.
Erre a czélra a vármegye a régi megyeházát ajánlotta fel; az átvételre az igazságügyminiszter Szögyény István törv. elnököt küldte ki miniszteri biztosul. Az 1870. év folyamán tárgyalta le az országgyűlés a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényt. Ez a törvény, mely ellen a balközép szinte heves vitát indított, jelentékenyen növelte a főispáni hatalmat, kinek fokozottabb befolyást biztosított a tiszti állásokra való kijelölésnél; a főispánnak ez a joga az új törvény alapján végbement első tisztújításnál, – mint alább látni fogjuk, – félreértésekre adott okot és visszatetszést keltett a bizottsági tagok sorában.
Még mielőtt áttérnénk a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény végrehajtására, egy nagyobb botrányról kell megemlékeznünk. Varga József, a vármegyei közigazgatási iroda volt kiadója, feljelentést intézett a belügyminiszterhez, a melyben az alispáni hivatalt, de különösen az első alispánt többrendbeli visszaéléssel vádolta. Időközben ezeket a vádakat megismételte a főispánhoz intézett beadványában is. A vármegye közönsége, az 1871 febr. 20-án tartott közgyűlésében foglalkozott ezzel az ügygyel. Domahidy Pál első alispán a betegen fekvő főispán helyett megnyitván az ülést, előadta, hogy a főispán Rába István bizottsági tag elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki a vádpontok megvizsgálására, melynek tárgyalása alatt, mint érdekelt fél, nem akar elnökölni, ezért átadván helyét Galgóczy Sándor II. alispánnak, eltávozott a teremből. Az alispán távozása után Rába István kért szót, terjedelmes jelentésben számol be a kiküldött bizottság eljárásáról, mely a vádpontokat egytől-egyig alaptalanoknak találván, erről a belügyi miniszterhez s a főispánhoz is jelentést tett. Ezután küldöttség kereste fel az I. alispánt, a kit a bizottsági tagok a terembe való visszatértekor lelkesen ünnepeltek, ekként adván kifejezést ragaszkodásuknak és bizalmuknak.
A vármegyék rendezéséről szóló 1870. XLII. törvényczikk végrehajtásával első ízben az 1871. évi június 15-én tartott közgyűlés foglalkozott. A főispán megnyitó beszédében megjegyezte, hogy bár az új törvény nem tekinthető tökéletesnek, mégis számos oly intézkedéseket tartalmaz, a melyek a vármegyei közigazgatás fejlődését és a változott viszonyokhoz mért átalakítását vannak hívatva előmozdítani. A főispán beszédére Domahidy első alispán hosszasabban válaszolván, indítványozta, hogy a törvény végrehajtásának előkészítésére a vármegye közönsége hatvan tagból álló bizottságot küldjön ki; az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A hatvanas bizottság feladata volt tehát, hogy a vármegyei közigazgatást az új törvény értelmében szervezze. Eljárásának eredményéről az augusztus 28-án tartott közgyűlésnek számolt be, midőn előterjesztéseit a következő pontokba foglalta össze: 1. a szolgabírói járások beosztása; 2. a törvényhatósági bizottsági tagválasztó kerületek megalakítása; 3. a vármegyei tisztikar, segéd- és szolgaszemélyzet létszáma, munkafelosztása és hatásköre; 4. a tiszti fizetések összegezése; 5. az árvaszék szervezése; 6. az állandó választmány működésének szabályozása. Végül, 7. egybeállította a megyebizottsági tagválasztó kerületek választóinak névjegyzékét és 8. a legtöbb adótfizetők névsorát.
Az árvaszék szervezésével a vármegye költségvetése is jelentékenyen emelkedett. 1870-ben a vármegye szükséglete 79. 000 frt volt, 1872-iki előírányzatban a szükséglet 86. 161 frtra emelkedett.
Hogy az utóbbi országgyűlés alatt alkotott törvények minél szélesebb mértékben átmenjenek a köztudatba, az 1871 nov. 6-án tartott közgyűlésben hozott határozatával a vármegye fölújította ama régi szokást, hogy a községi jegyzők tartoznak a nevezetesebb törvényeket vasárnaponként a templom előtt felolvasni, s azoknak intézkedéseit a népnek megmagyarázni; a birtokossághoz pedig körözvényeket küldjenek és azokat láttamoztassák.
