A város oklevelei és levéltára.
A város oklevelei és levéltára.
Felsőbánya oklevelei s levéltára. A középkori civitas de Medio monte múltját nemcsak a létalap közössége, de helyzete s kulturális érdekei is százszoros kapocscsal fűzték Nagybányához, s a kis testvérváros jóban-rosszban híven osztozott idősebb testvére sorsában. E közösség élénken visszatükröződik középkori okleveleiben, csakhogy ez okleveleket az idők viszontagsága erősen megtizedelte: napjainkig mindössze 10 db. maradt meg belőlük. Privilegiumait I. Lajos 1376-iki oklevelében újította meg; ennek Zsigmond 1393-iki megerősítésével Mátyás király által 1464-ben adott átiratot, abból az alkalomból, hogy azt bizonyos a két város között forgó perben Gőbel Tamás nagybányai bíró, a királyi személyes bírói szék előtt bemutatta, Mátyás 1482 augusztus 12-én Biró Ozsvát felsőbányai bíró kérésére, a felsőbányaiak részére is kiadta. Mátyás király ez oklevelét a város a pozsonyi káptalan 1555-iki átiratában bírja. A városi jogfejlődés önállósításáról tanúskodik Hunyadi János 1455 deczember 21-én Beszterczén kelt levele, melyben a felsőbányaiak helyzetét tekintve, az eddigi kiváltságok megerősítése mellett, az élelem és bor szabad behozatalára engedélyt ad s egyúttal a kapniki bányák mívelőinek is nyolcz évi bányabérmentességet biztosít. E kiváltságlevelet I. Mátyás 1465 augusztus 25-én, Rwdel Mátyás bíró és Záz János és Antal esküdt polgárok kérésére újból kiadta. Báthory István is adott róla 1482 január 18-án Ozsvát bíró, Hwzth Mihály és Záz Pál esküdt polgárok megkeresésére hiteles átiratot, ezenkívül megerősítették még II. Ulászló 1492-ben, II. Lajos 1518-ban, János király 1531-ben és III. Ferdinánd 1640-ben. A Hunyadi János által elvitt orgona fejében a templomnak ajándékozott bányabérről I. Mátyás 1465-iki, II. Mátyás által 1618-ban megerősített, 243II. Ulászló 1514-iki és II. Lajos 1526-iki okleveleit bírja a város, utóbbit Báthory Gábor 1613-iki átiratában. Van itt egy Nagybányához intézett oklevél is 1482-ből, melyben Mátyás király a felsőbányaiak borszállítási szabadságát a testvérvárossal szemben oltalmába veszi. A város fejlődési történetében igen nevezetes II. Lajosnak 1523. május 23-án Budán kelt kiváltságlevele, melyben a bányamívelő polgárokat mindennemű adóktól örök időkre fölmenti. E nagyfontosságú kiváltságot I. Lipót 1689-ben, III. Károly 1713-ban, Mária Terézia 1741-ben és I. Ferencz 1795-ben megerősítették. Erre vonatkozik még s az utóbbi három kiváltságlevélben szintén egész terjedelmében át van írva Rudolfnak egy 1601-iki oklevele, valamint Lipótnak 1690-iki okirata, melyben a város és a kincstár között kötött szerződést megerősíti.
A XVI. század legérdekesebb maradványa a Báthory Istvántól 1585. szeptember 8-án nyert kiváltságlevél, mely a város régi előjogait és törvénykezési szokásait foglalja írásba, s méltó párjául szolgál a nagybányaiak ugyanez időtájt megállapított jogszokásainak. E kiváltságokat erősítik meg Báthory Zsigmond 1588-ban, Rudolf 1601-ben, Báthory Gábor 1609-ben, II. Mátyás 1618-ban s I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia és I. Ferencz fentebb idézett okleveleikben. Báthory István egy másik kiadványa a város polgárainak vámmentességi kiváltságát újítja meg. Báthory Zsigmond által 1588-ban, Rudolf által 1601-ben, II. Mátyás által 1618-ban s I. Lipót és utódai által említett okleveleikben megerősítve. Báthory Gábortól is van e tárgyra vonatkozó oklevél 1609. évből. A bor és élelmiszerek szabad behozatalát Báthory Zsigmond 1592. és 1594-iki oklevelei biztosítják. Kiemeljük még a város birtokaira vonatkozó okleveleket, úgymint a szepesi kamarának Szent János pataka betelepítésére vonatkozó engedélyét 1579-ből, Báthory Gábor Kisbányáról szóló adomány-levelét 1612-ből, I. Lipót s utódai megerősítésével s végűl Bethlen Gábor 1624-iki oklevelét, melyben a várost a somoshegyi erdő birtokában megerősíti. Mária Terézia vásártartási engedélye 1741-ből és Ferencznek ezt megerősítő 1795-iki oklevele egészítik ki a régi kiváltság-leveleket, melyek bádog-tokokban, a városi levéltár külön szekrényeben vannak elhelyezve. Akták és jegyzőkönyvek a régi korból teljesen hiányzanak s egyes iratok is csak 1532-től kezdve találhatók föl. Ezek között a legérdekesebbek II. Rákóczi Ferencznek a városhoz intézett rendeletei s levelei. A levéltár teljes anyaga csak a XVIII. század közepétől van meg.
Felsőbánya város régi pecsétje 5 cm. átmérőjü. Mezejében kilencz sziklából álló hegy két oldalán két bányász dolgozik; a jobb oldalinak kezében hosszú élű csákány, a baloldaliéban véső és kalapács. A köriratot: S. CIVITATIS DE MEDIO MONTE, pontokból alkotott körvonalak zárják be. A pecsét meglehetős tisztán van kidolgozva s munkája és betűinek jellege a XVI. század eleje vagy az előző század végére vall. Okleveles adataink a pecsét használatáról nincsenek, Ezen kivül 8 régi pecsét typariuma van meg a városi levéltárban, melyeken mind a legrégibb pecsét alakjai láthatók.
E pecsétek a XVI. és a következő századokból származnak. Legérdekesebb rajtuk az, hogy egyikök az 1222., más három az 1464. évszámot viseli. Mit jelentenek ez évszámok, minő jelentős eseményekre mutatnak vissza, nem lehetne-e azok valamelyikét összefüggésbe hozni az itt ismertetett régi pecsét keletkezésével? – e kérdésekre a város történeti emlékeinek teljes elpusztulása mellett bajos volna felelni. Pecsétünk, melynek füles foggantyúval ellátott ezüst nyomója is megmaradt, mindenesetre egyike a legrégibb városi pecséteknek s mint ilyen, nem érdektelen példánynyal gyarapítja a magyarországi városok középkori pecsétjeinek gazdag sorozatát.
