A bányák.
A bányák.
A Felsőbánya város közelében levő hatalmas érczvonulat e városban már évszázadok óta élénk bányamívelés tárgya. Jelesűl: a város éjszaki oldalán emelkedő 729 m. magas Bányahegy tanyája ennek az ősiparnak s e hegy hátán még ma is szembeötlő külszíni mívelések és kiterjedt törecs-hányások kétségtelen bizonyságául szolgálnak annak az óriási munkának, melyet a régen elmúlt idők bányászata itt, a kincsek napfényre hozatalánál kifejtett.
A rhyolitos orthoklas trachitkőzetben előfordúló ezen érczes telér-hálózat egy nyugatról kelet felé vonúló, 75–85 fokkal éjszak felé dűlő, 1–18 m. vastag főtelérből és ebből elágazó több mellék-érből, valamint egyes kisebbvastagságú s a főtelérrel többé-kevésbbé párhuzamosan vonúló önálló mellékérből áll, a mint ezt már részleteztük.
244Az érczes telérek kitöltésének főanyaga a kvarcz, a földpát és kisebb menynyiségben a mangánpát, és a súlypát, melyben az értékes ércz hol kisebb-nagyobb szemekben behintve, hol pedig majd vastagabb, majd vékonyabb s többé-kevésbbé összefüggő erekben lép fel.
A bányamívelés alatt álló ércznemek: ólom-fényle (galenit), horganytünle (Sphalerit), arany-ezüst tartalmu vaskéneg (Pyrit és Markasit), rézkéneg (Chalkopyrit) és antimon-ércz (Antimonit). Az elősorolt ásványnemeken kívül a telérekben gyakran igen szép jegeczeket alkotva, még számos ásvány fordúl elő.
Bányatulajdon szempontjából a Bányahegy érczvezető része: az úgynevezett Középhegy, mely egy szintes lebegő határtól két részre van osztva. A lebegő határ feletti rész: a középhegyi bányamegyei magántársulatok tulajdona és azok tulajdonjogi viszonyait, az általános bányatörvény rendelkezéseitől eltérőleg, külön törvényszerűen megerősített alapszabályok intézik. A lebegő határ alatt az örökmélység, a m. kir. bánya-kincstár tulajdona.
A bányavidéken tehát, a kir. bánya-kincstár mellett, magán-vállalatok is bányászkodnak. A magánbánya-társulatok a közelmúltig változó szerencsével ugyan, de nagyobbrészt jövedelmező, élénk bányamívelést folytattak. A megváltozott viszonyok azonban, különösen az ezüst értékének nagymérvű rohamos csökkenése, a magán-bányászatra mélyreható szomorú következményeket vont maga után; a magán-bányák legnagyobb részének jövedelmezősége megszünvén, az üzem végleges felhagyására kényszerültek, úgy hogy jelenleg már csak alig 2–3 bánya-társulat küzd még a mostoha viszonyokkal és előreláthatólag rövid idő múlva a Bányahegy virágzó magán-bányászatának már csak múltjáról fogunk beszélhetni.
A m. kir. bánya-kincstár azonban nemcsak e mű köz- és nemzetgazdasági fontosságának teljes tudatában, hanem azon nemes misszió érdekében is, melyre e nemzetiségek lakta végvidéken az ős bányaváros tisztán magyar-ajkú és magyar-érzelmű lakossága hivatva van, a bánya-mívelést, a kedvezőtlen viszonyok ellenére, változatlan élénkséggel még most is folytatja s azt a mű berendezésének tökéletesbítésével, tetemes befektetések árán, a jövőre nézve is biztosítani óhajtja.
A fémtermelés mennyiségére és az alkalmazásban levő munkás-személyzet számára nézve, a felsőbányai kincstári bányamű az elsőrendű hazai fémbányavállalatok között foglal helyet, sőt az ólomfém-termelés mennyisége tekintetéből határozottan a legelső. Közgazdasági fontosságát e bányaműnek még az is emeli, hogy a vidék kiterjedt bányászatának nagyobbára arányos ezüsttartalmú terményeinek kohósításához nélkülözhetetlen ólomérczczel látja el a kerület legnagyobb fémkohó-művét, a fernezelyi. m. kir. ezüst-kohót.
A felsőbányai bányamívelés nem oly régi ugyan, mint a szomszédos erdélyi bányászat, de a nagybányai kerületben bizonyára egyike a legrégiebbeknek.
Az 1690-ben átvett bányák mellett a felsőbányai bányaművek borkúti telér néven ismert nyugati részét, a bánya-kincstár 1725-ben vette tulajdonába, miután azt a Lisibona család teljesen abbahagyta. A m. kir. bánya-kincstár tehát 1725-ben már az egész Bányahegy összes bányaműveinek birtokosa volt.
A kincstári bánya-mívelés jelenleg nagyobbrészt csak a főtelérre szorítkozik, e mellett azonban a főtelér éjszakkeleti elágazását alkotó Ignáczi és Leppeni telérhálózat felsőbb színti fejtési maradványai is még élénk mívelés alatt állanak és a főtelértől dél-nyugat felé elágazó Éliás-telér is, melynek érczes köve a felsőbb színteken már teljesen lemíveltetett, a IX-ik színti folyosón két vájatvégben sikeres feltárás alatt van. Ez a bányamívelés két aknából és egy, ez aknákkal közlekedő altáróból történik.
A Teréz-akna a nagy Bányahegyet kelet felől határoló völgyben 480 méter tengerszín fölötti magasságban van 321 méternyire lemélyítve és a bányamű fő-szállító és vízmentesítő aknáját alkotja, melyen át az összes bányatermények a külre szállíttatnak. A bánya-termények az egyes munkahelyekről gurítókban a folyosókra döntetvén vasúton, emberi erővel az aknához és innen az aknaszállító-gép segélyével, a külre szállíttatnak. Az akna-szállítást, úgyszintén a vízemelést is, vízoszlopos erőgépek s megfelelő vízerő hiányában, a mi a nyári hónapokban rendesen be szokott állani, villamos motoroktól hajtott külön munkagépek eszközlik. A szükséges erővizet a Bozsály és Gauttin közötti hegylánczolaton végigvezetett, 17,000 méter hosszú vízgyűjtő-árok szolgáltatja. Az erővízmennyiség másodperczeként: 8 és 60 liter között váltakozik.
245A bányamű második aknája a Ferencz irányakna a nagy Bányahegyet nyugatról határoló Mélypatak völgyében van a IX-ik szinti folyosóig lemélyítve és összes mélysége 192 méter.
A Ferencz irányaknának erővíz-szükségletét a 11,000 m. hosszú kisbányai víziárok szolgáltatja, mely árok másodperczenként 12–40 liter vizet tud az aknához vezetni, hol a ható vízesés azonos a Teréz-aknaival.
Az összes bányatermények a teréz-aknai gorcz-térre kiszállíttatván, a termelő bánya-osztály, úgyszintén az egyes mellék-erekből nyert és fémtartalomra nézve jelentékenyen elütő minőségük szerint, külön-külön halmoztatnak föl. E különnemű részletek a gorcz-téren, illetve az itteni érczválasztó helyiségben kézi kalapácscsal történő felaprítás közben, osztály szerint még szorgosabb válogatásnak vettetnek alá és innen az osztályozott bányatermények lóvonatú vaspályán az érczelőkészítő művekhez kerülnek.
A bányatermények további feldolgozása régebben a fővölgy mentén, az itt rendelkezésre álló vízerő helyi viszonyaihoz képest, 1 1/2 kilométer hosszban elterülő kisebb faszerkezetű zúzóművekben történt. Ezek az elavúlt berendezésü régi művek jelenleg már felhagyatnak és az egész ércz-előkészítő üzem a technika legújabb vívmányának felhasználásával, a legfelsőbb úgynevezett „fővölgyi zúzó-mű”-ben összpontosíttatik. E jelenleg még átalakítás alatt levő újabb mű, mely egyike az ország legnagyobb ily műveinek, a bányák termelő-képességéhez mérten, évenként 33,000 métermázsa közép- és zúzóérczet fog feldolgozni.
Az itt feldolgozás alá kerülő bányatermény, az aranyos ezüst és ólom mellett, számottevő mennyiségben horganyt is tartalmaz; e fémet magában foglaló horgany-ércznek (Sphaleritnek) elkülönítése és megfelelő töményítése az itteni Sphalerit nagy vastartalma és ennélfogva a vaskénegétől csak kevéssé eltérő magas fajsúlya miatt, nedves érczelőkészítés utján eddig még nem sikerült. Ujabb időben azonban ez ércznem töményítésére nézve az elektromagnetikus eljárással kísérleteztek, melynek sikeres eredménye esetén az átalakítás alatt levő érczelőkészítő-művet ily szeparáló gépekkel is be fogják rendezni.
A nagybányai m. kir. kerületi bánya-igazgatóság alá tartozó bányamű tiszti, altiszti és munkás-személyzete áll: 1 m. kir. bánya-tanácsos, bányahivatali főnökből, 3 üzemvezető bánya-mérnök, illetőleg főmérnökből, 1 bányaműorvosból, 1 bányahivatali pénztárosból, 1 bányakerületi szertárosból, egyben pénztári ellenőrből, 2 irodai segédből, altiszti rangban, 16 üzemi altisztből és 655 bánya- és zúzó-munkás, gépkezelő, kovács, lakatos és ács-legényből.
Az altisztek és az állandósított munkás-személyzet a nagybányai és radnai egyesített bánya-pénztár tagjai s abba 40 éven át tiszta keresetük 6 százalékát befizetvén az alapszabályszerű közpénzre, ingyen orvoslásra, nyugbérre és temetkezési segélyre, családtagjaik pedig ingyen orvosi segélyre, özvegyi ellátásra és nevelési pótlékra, illetőleg végkielégítésre tartanak igényt. Ezenkívűl az altiszteknek és az állandósított munkásoknak segély-egyletük is van, mely tiszta keresetük 3 százalékának befizetése ellenében, tagjainak szükség esetében pénzsegélyt, továbbá temetkezési segélyt és kölcsönt is nyújt és társpénztári közpénzüket alapbérük 100 százalékára kiegészíti.
A mívelés alatt levő összes közarany tartalma a mélységgel folytonosan fogy. Ez a nemes fém itt különben csak alárendeltebb szerepü. A bányamívelés főczélja az ólom- és ezüst-termelés, mely a mélység előhaladásával viszont örvendetes emelkedést mutat.
