A XIX. század elején.
235A XIX. század elején.
Néhány évtizeden át a királyi kincstár pontosan teljesítette szerződéses kötelezettségét s pontosan fizette a város helyett az adókat, hadi kiadásokat és egyéb illetményeket. A város terhein ezáltal nagy mértékben könnyítve lévén, több gondot fordíthatott fejlesztésére és a közszükségletekre.
A magánbányászat sem volt oly sok zaklatásnak kitéve, mint azelőtt. E bányák jól jövedelmezvén, a polgárság anyagi jólléte szépen fejlődött. Minden téren mutatkozott a fellendülés, mind a népesség, mind az általános közgazdasági viszonyok tekintetében is.
A közvagyonosodással kapcsolatban a kereskedelem és ipar is lendületet vett. A múlt század elején többféle iparos czéh állott fenn Felsőbányán, melyeknek I. Ferencz királytól külön szabadalom-leveleik voltak. 1815-ben 7998. sz. alatt adta ki a fazekasok, ugyanazon évben 6016. sz. alatt a tímárok, „szíjjártók és német vargák”, – 1825-ben 13,421, sz. alatt „a kovács, késcsináló, lakatos, asztalos, kerék- és kötélgyártó-mester polgárok” s 1827. június 15-én a szabók és szűcsök privilégiumait.
1837-ben nagy mértékben lépett fel a hagymáz-járvány, mely sok áldozatot követelt. A megfertőztetett kutakból származott e veszedelem, mely miatt a városi hatóság felügyelet alá helyezte az ivásra szolgáló víz beszerzését s a lakosságot a kútvíztől eltiltván, csakis a forrás-víz használatát engedte meg.
A múlt század negyvenes éveiben megtartott országgyűlésekre Nagybánya és Felsőbánya városok közösen küldtek követet s a két város Csausz István nagybányai főbírót választotta meg országgyűlési követnek, a ki tevékeny részt vett az alapvető törvényhozási munkálatok előkészítésében s megalkotásában és fentartotta a követek házában a bányavárosok jó hírét és tekintélyét.
A XIX. század szabad szelleme és eszméi Felsőbányán is hamar termékeny talajra találtak s a szabad gondolkozású, művelt polgárság körében gyorsan elterjedtek. Széchenyi tanai meghódították az elméket s friss áramlat hatotta át azokat.
