A szabadságharcz.
A szabadságharcz.
1848. márczius havának vége felé kezdtek az első hírek szállingózni a pesti mozgalmakról s a lezajlott események nagy lelkesedést szültek. Az új korszak vezérlő egyéneit Felsőbánya városa is igaz, hazafias örömmel üdvözölte. A templomokban ünnepélyes hálaadó isteni tiszteleteket tartottak s a városházára népgyűlést hívtak egybe, hol az 1848-iki törvényeket s az első magyar független miniszterium kinevezését hazafias lelkesedés között hirdették ki.
A Naszódon székelő oláh határőr-ezredparancsnok, Urbán császári ezredes azonban az oláhságot a magyarok ellen felbújtotta s a népet zendülésre biztatta. Erre Nagybánya és Felsőbánya polgárai közös erővel nemzetőrséget szerveztek s a felsőbányai jómódú polgárok még külön is védekeztek a délfelől fenyegető oláh lázadók ellen. A magyar kormány is, belátva a bánya-városok nagy fontosságát, rögtön gondoskodott azok megvédelmezéséről.
Intézkedésére megjöttek a szatmár-vármegyei gyalog és lovas nemzetőrök, kik az oláh falvakban a bújtogatókat, a kik Urbán császári sas-pecsétes levelével jártak-keltek a nép között, elfogták s nehányat közülök felakasztottak. Különben is 1848–49-ben Felsőbányán mindig volt nemzetőrség s így sikerűlt az oláhságot féken tartani.
Felsőbánya tehát a szabadságharcz alatt nem volt az ellenség kezében s csakis a világosi katasztrófa után, 1849 augusztus 20-án, Szent István király napján, vonult be Urbán ezredes csapata az oroszokkal Felsőbányára s szállotta meg a várost.
Felsőbánya lakossága a szabadságharczot minden kitelhető módon támogatta. Saját védelmére nemzetőrséget szervezett és tartott fenn; a város fiai a a magyar sereg soraiban vitézűl küzdöttek, a lakosság pedig hazafias lelkesedéssel áldozott vagyonából a haza oltárára. Nagymennyiségű arany-, ezüst- és más értéktárgy jutott a hadi kiadások fedezésére; társzekerek vitték a sok ágyneműt, élelmiszert és bort a sereg számára; a nők pedig naphosszat csinálták a tépést és a kötő-szereket a sebesült harczosoknak. A róm. kath. templom pénztára is tizennyolczezer forintot ajánlott fel a Kazinczy tábora hadi szükségleteinek fedezésére.
A világosi katasztrófa után a felsőbányai polgárok sok politikai magyar és lengyel menekültnek adtak védelmet és támogatást. A Nagybányától Szinérváraljáig elhúzódó hegyláncz szőlőinek présházaiban leltek menedéket az üldözött 236hazafiak; a vinczellérek parasztruhája s szőrgubája alatt vitézek rejtőztek, kik télen át az elhagyott házakban vonták meg magukat.
A bányászati kincstár a város irányában elvállalt kötelezettségének mind ezideig eleget tett és a városra kivetett összegeket a nagybányai bányakerületi főfelügyelőség pénztárából kifizette.
