Gaál József.
Gaál József.
Gaál József, költő és drámaíró, a M. Tud. Akadémia lev. tagja és a Kisfaludy-társaság tagja, szül. Nagykárolyban, 1811 decz. 12-én. Középiskolái bevégeztével Pesten hallgatta a jogot és a bölcsészetet. Már ifjúságában leczkeadásból és másolásból tengette életét, hogy tanulmányait bevégezhesse. 1833-ban a helytartóságnál számvevői gyakornokként kapott alkalmazást. Anyagi küzdelmei ellenére azonban már ekkor írt költeményeket a Koszoruba, Aurorába, Regélőbe és Munkácsi Rajzolatok czímű lapjának 1835–37-ig rendes munkatársa lett. Ez időben adta ki Szírmay Ilona czímű történeti regényét, egyidejüleg Józsika: Abafi-jával (1836), valamint A király Ludason czímű történeti vígjátékát (1837), számos elbeszélést, alföldi képet, történetet és nevét csakhamar híressé tette. 1837-ben hivatalában fizetéses járulnokká léptették 365elő. Irói érdemeinek elismeréséül ugyanezen évben az Akadémia, 1841-ben pedig a Kisfaludy-Társaság választotta tagjává. 1837-ben az Athenaeum munkatársa lett, a hol a többek között Tyukody uram borzasztó éjszakája és az Ólmos botok czímű híres szatírái jelentek meg, Szalkay Máté álnév alatt. Ekkor anyagi sorsa már jobbra fordult, mert egy-egy beszélyéért 30 frtot is fizettek és költői hírneve is annyira emelkedett, hogy a Honderű, melynek 1843-ban munkatársa lett, úgy mutatta be olvasóinak, mint „szépirodalmunk tróndíszeinek egyikét.” A szabadságharcz elején Szatmár vármegye főjegyzője volt. A világosi katasztrófa Damjanich körében találta, a ki nagyon kedvelte Gaált. Ekkor 6 évre Aradra internálták, a hol az írói foglalkozással felhagyván, nevelő lett. Ugyaníly minőségben került Zsombolyára, a gazdag Csekonics-házhoz, a hol annyira megszerették, hogy, a grófi család magánál tartotta akkor is, midőn növendékei már tanulmányaikat befejezték. A család házában, Pesten érte utól a halál is 1866 febr. 28-án. Gaál a múlt század 40-es és 50-es éveinek, Fáy és Kovács mellett, egyik legkedveltebb írója. Kisfaludy Károly hatása alatt lép föl a tőle művelt fajokban, majd az alföldi nép- és betyáréletből merített elbeszéléseiben, a tárgy újszerűségével ért el nagy hatást. (Haramia-csók (1835). Hortobágyi éjszaka, Pusztai kaland, stb.) A magyar alföld szépségeit ő magasztalja először, és Az alföld képe czímű tájrajza „kezdi meg tulajdonképen az alföld kulturáját irodalmunkban”. A betyár-világból vett elbeszélései Petőfire is nagy hatással voltak. Komoly beszélyeiben történeti tárgyakat, lovagi, regényes kalandokat dolgozott fel. A Badacsonyi Lenka, A portugáli gróf, korukban nagyon kedveltek voltak és a tatárok 1716-iki beütése idejében játszó Szírmay Ilona czímű regénye is hatásos olvasmány volt a maga idejében. Nevét mégis drámáival tette halhatatlanná. A Gvadányi után drámává átdolgozott Peleskei nótáriusa, 1838 óta, – midőn először adták elő a Nemzeti színházban, – a mai napig, irodalmunk első, legkitünőbb bohózata, melynek jóízű humora, mulatságos helyzetei még ma is nagy hatást keltenek, népies elemei pedig Szigligetinek megadták az impulzust a népszínmű megteremtésére. Vígjátékai közül még a Szerelem és champagnei (először a Nemzeti színházban 1838) ért el nagyobb sikert.
Nevezetesebb művei még: Pazar fösvények, vígjáték 3 felv. (1840). Két Júlia vígjáték 3 felv. (1841). Szvatopluk, szomorújáték 4 felv. (1843). A zalameai bíró, dráma 5 felv. Calderon után (1843). A vén sas, bohózat 4 felv. (1844). Gróf Benyovszky Móricz élete és viszontagságai (1857). Rontó Pál élete és viszontagságai (1857). Peru fölfedezése és elfoglalása (1858). stb. Szerkesztette a Márczius 15-ike czímű híres politikai napilapot, Pálffy Albert lapját, 1849 április 25-től június 6-ig, a mikor ujra Pálffy vette át.
