Heiszler József.
Heiszler József.
Heiszler József, dr., ref. lelkész, egyházi író, szül. 1819-ben Nagykárolyban. Tanulmányai befejeztével a budapesti piarista gimnáziumban tanított. Részt vett a szabadságharczban, mely után áttérvén a református vallásra,. 1850-ben Pápán theologiai tanár lett. 1854-ben Mocsoládon lett lelkész, honnan másfél év múlva Gyönkre távozott. Miután az Entwurfot a gyönki gimnáziumba bevinni nem akarta, sok kellemetlensége támadt és innen távozni volt kénytelen. 1859-ben a sárospataki főiskolában az exegezis és egyháztörténelem tanára lett, majd Dombrádon fogadott el lelkészi állást. Heiszler theologiai műveit a legerősebb orthodoxia jellemzi.
Munkái: A kereszténység és ker. egyház történelme (1861). Egyháztörténelmi kézikönyv. 2 köt. (1861–63). Egyházi munkálatok 4 köt. (1862–77). Magyar egyházi reformatio történetének vázlata (1864). Római levelek exegesise (1866). Az első közönséges levél exegesise (1867). Dogmatikai felolvasások (1869). A keresztyén ember könyve (1872,). Az első korinthusi levél exegesise (1868). Halotti egyházi beszédek (1876). Vallás-bölcsészeti tanulmányok az Isteneszme és a kapcsolt eszmék történetének köréből (1894). A theologia mellett művelte a szépirodalmat is; e nemű munkái: A dobos tábornok (1875). A multak árnyai. Tört. elbeszélések (1877). A kormányzó tört. elb. (1887). Ligajog. Tört. elb. (1887) stb. Számos műve maradt kéziratban. Szerkesztője volt a Sárospataki Füzeteknek is 1867–68-ban.
