Illyés Bálint.
Illyés Bálint.
Illyés Bálint, ref. lelkész, tanár, országgyűlési képviselő, író és költő, szül. 1835. okt. 2-án Fehérgyarmaton. Gyermekkorában részt vett a szabadságharczban, majd később Sárospatakon folytatta tanúlmányait, a hol már költői hajlamai mutatkozván, Erdélyi János vette pártfogásába, a kinek ajánlatára a marosvásárhelyi ref. gimnázium választotta meg tanárnak. Később Szatmáron volt tanár (1860), majd Tiszabecsen (1861) és Kisújszálláson (1868) lett lelkész. Ez időben a tiszántúli egyházkerület aljegyzőjévé és tanácsbírójává, 1881-ben pedig zsinati képviselőjévé választotta meg. 1887-ben függetlenségi programmal bárándi képviselő lett és azóta képviselői és írói munkásságának él. Költeményeivel már a múlt század hatvanas éveiben kezdett feltünni. Különösen hazafias versei tettek nagy hatást. 1864–95-ig rendes munkatársa volt a Vasárnapi Ujságnak, a hol költeményein kívül, érdekes olaszországi naplója is megjelent. Ezóta minden 367nagyobb szépirodalmi és politikai napilapba írt számos költeményt, könyvismertetést és más czikket.
Önálló művei: Temetési és emlékbeszédek (1873). Költemények (1876). Felebaráti szeretet a Krisztus szellemében (1877). Egyházi beszédek (1878). Gyász-koszorú (1878). Emlék-füzér Kossuth Lajos sírjára (1895). Ujabban is megjelent egy kötet költeménye.
