Lauka Gusztáv.
Lauka Gusztáv.
Lauka Gusztáv, humorisztikus író és költő, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1818 július 20-án Vitkán. Bölcseleti és jogi pályát végzett ugyan, de atyja kivánságára a gazdatiszti pályára lépett és 1838-ban az erdődi uradalom számvevőségi osztályában írnokká lett. Innen azonban Vállajra, majd Mágócsra helyezték át. Itt is inkább a franczia romantikusok regényeinek olvasásával foglalkozván, mint a gazdasággal, megúnta pályáját és Pestre ment, hol Kovacsóczy Mihály, „Közlemények” czímű szépirodalmi lapjának segédszerkesztője lett. Ez időtől kezdve az akkori szépirodalmi lapok legnagyobb részében dolgozott. Nevét csakhamar ismeretessé tette az írók előtt, a kiknek a közbenjárásával 1841-ben az Akadémiánál írnoki állást nyert. 1849-ben a. Kisfaludy-társaság egy körénekét pályadíjjal jutalmazta. 1847-ben a pozsonyi országgyűlési ellenzéknek; 1848-ban a honvédelmi bizottmánynak lett jegyzője, 1849-ben belügyminiszteri titkár, majd Riskó Ignácz kormánybiztosnak adlátusa volt. 1847-ben az első magyar élczlapot, a Dongó-t, majd ez betiltatván, ennek folytatását a Charivari-t szerkesztette. A szabadságharcz alatt egy ideig bújdosott, majd szaniszlói magányába vonúlt vissza, hol egyedül családjának és az irodalomnak élt. Ez időtájt számos humoreszket, novellát és verset írt. 1854-ben hivatalt vállalt a szatmári közigazgatásnál, a következő évben pedig a nagyváradi törvényszéknél jegyző, később a vármegyei bíróság tagja lett. 1860-ban Sennyey Pál meghívására Pestre költözött, hol a helytartótanácsnál nyert alkalmazást, 1863-ban pedig a sajtó-osztály vezetője lett. Egész hivataloskodása alatt mindvégig magyar író maradt és szatirikus tollának metsző, éles gúnyját nem egyszer éreztette az abszolutizmus hizelgő szolgáival, is de azért sohasem vesztette el népszerűségét. A sajtóosztály vezetőjeként is nagy tapintattal járt el kényes állásában és gyakran megoltalmazta az üldözött írókat. 1882-ben Torontál vármegye levéltárnoka lett és ez időtől kezdve itt élt haláláig. Irói munkásságának 40 éves jubileumát Budapesten az írók megünnepelték. Ez alkalommal az írók és művészek arany-tollal, Szatmár vármegye hölgyei ezüst tintatartóval, Szeged városa pedig nagy ezüst bográcscsal lepte meg. 1889-ben Torontál vármegye ünnepelte meg 50 éves írói jubileumát, a mikor tíz évi szolgálati időt kapott a vármegyétől jutalmul, az ország összes vármegyéi 2200 forint tiszteletdíjjal ajándékozták meg, Bereg és Torontál vármegyék pedig tiszteletbeli főjegyzővé választották. Irói munkásságának 60 éves jubileumát szintén fényes ünneppel ülték meg Nagybecskereken 1899-ben. A király is elismerte érdemeit, midőn jubileuma alkalmából a Ferencz József-rendet adományozta neki. – Lauka egyike volt legtermékenyebb és a 70–80-as évek egyik legolvasottabb íróinak. Különösen humoreszkjei és humoros románczai (Buter Flórián, Jeppo Salámi, Hadnagy Richard stb.) arattak nagy sikert. Novelláiban, különösen a vidéki középosztály félszegségeit és furcsa alakjait mutatja be nevetséges szokásaikkal, kaczagtató helyzetekben, mindig új és friss leleménnyel. Bizar ötletekben és fordulatokban gazdag stilusa utolsó munkáiban is megtartotta kedélyének ifjúi vidámságát.
Munkái: Versek 1841–1845. Carricaturák (1847). Martialiák (1847). A XIX. század elvei (1848). Dongó. Ez utóbbi két munkát 1848-ban elkobozták. Comoedia és tragoedia (1851). A vidék. Társaséleti szín- és árnyrajzok, 2 köt. (1856). Megtörténtek megtörténhetők, 2 köt.) 1858). Szellemi szikrák. (1862). A régi jó világ. Beszélygyüjtemény (1863). Költemények, 2 köt. (1864). A mit a nők legjobban szeretnek. (Költemények, 1864). Münchhausen. Versekben (1865). Ujabb novellák (1874). A multról a jelennek. Emlékjegyzetek (1879). Az eltévedt csók (1881). Egy agglegény viszontágságai (1881). A gondtalanok. Víg beszélyek (1882). A szívvilág titkaiból. Regény (1888). Basahidi és családja. Regény (1888). Az Amaczyak és Bubelinyiek. Regény (1888). A bölcső titkai. Regény (1891). Pásztortüz és lidérczfény. Regény (1894). Annyi küzdelem után. Regény (1899). Zorzinák, dráma. Mama, vígj. 1 felv. Szerkesztette a Dongó, később Charivari czímű élczlapokat (1847–48). Az „Ördög Naplója” czímű gúnyoros, képes hetilapot (1861). A „Torontál” czímű hetilapot (18821891). A Hölgyfutárt és Családi Lapokat egyideig Budapesten, névtelenül.
