Mándy Péter.
Mándy Péter.
Mándy Péter földbirtokos, volt alispán, szül. 1784 nov. 7-én, Mikolán. Jogot Pozsonyban és Sárospatakon a híres Kövynél hallgatott. Megyei szolgálatát 1804-ben tiszteletbeli aljegyzőként kezdte, majd 1810-ben főszolgabíró, később másodalispán lett. Baráti viszonyban állott kora nagy íróival Kazinczyval, Kölcseyvel és Fáy Andrással. Vagyonának nagy részét irodalmi, iskolai és egyéb jótékonyczélú alapítványokra áldozta és alig volt korának egyetlen szellemi, társadalmi, közgazdasági mozgalma, melyben részt ne vett volna. Meghalt 1873 február 3-án. Nagy kedvvel foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel. Kutatta a ritkább és újabb szavakat és ezeknek jegyzékét beküldte az Akadémia Nagy Szótára számára. Hasonló nyelvészeti munkája: „A magyar nyelv eredete és előnyei”; s javaslat arról: mikép lehetne a magyar írást könnyíteni s egyszerűsíteni (1858). Ebben azt ajánlja, hogy a kétjegyű mássalhangzókat egyszerűsítsük. Lefordította Kant Paedagogiáját (1868), valamint Kleist német költőnek a „Tavasz” czímű nagy költeményét.
