Petőfi Sándorné.
Petőfi Sándorné.
Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, szül. 1828 decz. havában. Tizennégy éves korában szülei a pesti Lejtei-féle nevelőintézetbe adták, a hol abban az időben a nemesi családok leányait nevelték és így Júlia oly nevelésben részesült, a milyenben polgári családok gyermekeinek nem igen volt részük. A különben is ábrándos hajlamú leányban korán felébredt a fény és pompa iránt való szeretet. 1844-ben elhagyta a nevelőintézetet és szüleihez Erdődre ment. A nagy városban nevelt leány illúzióival unalmasnak, egyhangúnak találta az erdődi uradalmi és kisvárosi körök társaságát, gyakran magába zárkózott, szótalan volt és inkább visszavonúlt szobájába zongorája mellé, vagy lement az erdődi kastély kertjébe és ott olvasgatta Heine verseit, Georges Sand és a többi romantikusok regényeit. Egyetlen meghitt és bizalmas barátja Térey Gábor uradalmi inspektor leánya, a szép, de 389nagyon különcz Mari volt. A költői hajlamú Júlia egymás után utasította vissza kérőit és várt arra a férfiúra, kit képzelete varázsolt lelkébe. Evvel a férfiúval, Petőfi Sándorral, 1846 szeptember 8-án találkozott először Nagykárolyban. Petőfit már az első pillanatban elbűvölte Júlia szellemessége és viszont Júlia hiúságának is hízelgett, hogy az akkor már híres költő vele foglalkozik. Másnap Petőfi meglátogatta Szendreyéket és ez a második találkozás elhatározó volt mindkettőjük életére nézve. Júlia is megszerette a költőt. Távozása után már állandóan levelezett vele és szülei ellenzése ellenére, 1847 szeptember 8-án, az erdődi vár kápolnájában örök hűséget esküdött neki. A mézesheteket gróf Teleki Sándor kastélyában, Koltón töltötték. Ezután Pestre költöztek, hol Júlia férjével boldogan élt, egészen annak 1849 július 31-én történt haláláig. Ekkor Kolozsvárra költözött, majd atyja hívására 1850 február havában Erdődre jött. De nem tudott hinni férje halálában. Kínos bizonytalanság gyötörte és azért már a következő hónapban Pestre utazott, majd innen Törökországba akart menni, hogy ott keresse férjét, de Haynautól nem kapott útlevelet. Zaklatott, nyugtalan életében Horvát Árpád, egyetemi tanár volt támasza és vigasztalója, a kihez 1850 július 21-én nőül is ment. 1867-ben azonban külön lakást bérelt a Zerge-utczában, a hol 1868 szept. 6-án meghalt. Szendrey Júlia maga is művelte a költészetet. Költeményein meglátszik férjének hatása. Naplója, levelei határozott költői tehetségről tanúskodnak. Költeményeit Szana Tamás adta ki „Petőfiné Szendrey Júlia” czímű művében (1891). Levelei és naplója „Petőfiné Szendrey Júlia naplója és levelei Térey Marihoz” czímen jelentek meg Jókai Mór előszavával 1898-ban. Prózai művei: „A huszár bosszúja”, kórházi jelenet. „A szerencsétlen narancsfa”, mese. Lefordította Andersen meséit is.
