Tótfalusi Kis Miklós.
Tótfalusi Kis Miklós.
Tótfalusi Kis Miklós, világhírű nyomdász, betűmetsző, könyvkiadó és író, szül. Alsómisztótfaluban 1650-ben. Nagybányán és Nagyenyeden tanúlt, hol Csernátoni Pál, a híres pedagogus volt tanítója. Iskolái végeztével 1677-ben Fogarasra ment tanítónak, hogy itt pénzt szerezvén, azután tanúlmányait valamely külföldi egyetemen folytathassa. 1670-ben csakugyan kiment Amsterdamba, hogy a theologiai tudományokat hallgassa. Sorsa azonban itt váratlanul oly fordulatot vett, hogy a papi pályáról teljesen lemondott. Tofeus Mihály, a hatalmas erdélyi református püspök ugyanis megbízta Kist, hogy az akkor könyvnyomdászatáról híres Amsterdamban, az ott készülő magyar biblia korrektúrájára és nyomtatására felügyeljen. Barátjának, Pápai Páriz Ferencznek biztatására, hogy nagy szolgálatot tenne a hazának, ha megtanulná a könyvnyomtatást, Amsterdamnak legjelesebb nyomdájába, a Blau János és Péter testvérek nyomtató műhelyébe állott, a hol azután egészen ennek a mesterségnek a megtanulására szentelte idejét. Az itt töltött három év alatt tökéletesen megtanulta a könyvnyomást, betűmetszést és betűöntést és elhatározta, hogy az új magyar bibliát ő maga fogja kiadni. Miután a Károli-féle biblia hibáit kiigazította, 1684-ben hozzáfogott a nyomtatáshoz és a munka 1685-ben meg is jelent. E munkát csakhamar követte Szenczi Molnár Albert zsoltárainak (1686) és Károli Uj testamentumának (1687) kiadása. Betűöntő művészete és könyvnyomtatói ügyessége csakhamar Hollandia első e szakmabeli mesterei közé emelte és nevét egész Európában ismeretessé tette. Artsil georgiai király, Medici Cosimo (III)., toskániai nagyherczeg, XI. Incze pápa stb. halmozták el megrendelésekkel és Medici Cosimo fényes ajánlatokat is tett neki, hogy Firenzébe menjen egy betűöntő műhely vezetésére. Kis azonban nem Firenzébe ment, hanem honfitársai buzdító hívására 1690-ben visszatért hazájába és Kolozsvárott telepedett le, hol megnősült és átvette az egyházi nyomdák vezetését. Itt 1698-ig körülbelül 100 magyar és latin munkát nyomtatott, köztük Verbőczi Tripartitum-át, Haller Hármas Históriáját stb. Kis nemcsak nyomtatott, hanem figyelme arra is kiterjedt, hogy a keze alól kikerülő könyvek, ortografia tekintetében is hibátlanok legyenek, sőt, ha szükségesnek látta, még a tartalmon is javított. Sokat foglalkozott a helyesírással és sürgette, hogy a latin nyelv helyett az iskolákban a magyar nyelvet tanítsák. E miatt sok ellensége és irigye támadt. Ezek ellen írta az „Apologia Bibliorum” czímű munkáját, melyben kifejti, hogy mily hibákat talált és javított a bibliában, a „Ratiocinatio” czímű részben pedig, mely az Apologia legbecsesebb része, megírja a biblia helyesírásának védelmét és kifejti helyesírási elveit, melyek nagyjában ma is megállhatnak és helyesírásunk fejlődésére nagy hatással voltak. Az Apologiával azonban még jobban maga ellen haragította ellenségeit, a kik most még inkább zaklatták és ekkor írta meg irigyei és a közönséges jó meggátolói ellen védőiratát „M. Tótfalusi Kis Miklósnak maga személyjének, életének és különös cselekedetének mentsége”stb. czímen. Ez iratával annyira felbőszítette ellenségeit, hogy addig nem nyugodtak, míg 1698-ban június 13-án zsinat elé nem idézték, mely arra kényszerítette, hogy nyilatkozatait visszavonja. E megaláztatás rendkívül sértette az önérzetes férfiút, kit ezután nemsokára szélütés ért. Három évig szenvedett, míg végre 1702-ben márczius 20-án meghalt. Misztótfalusi Kis Miklós a XVII. század egyik legkiválóbb munkása volt: a legnagyobb magyar könyvnyomtató s író, költő, theologus, nyelvész és kiváló hazafi egy személyben, a ki a magyar névnek a külföldön is dicsőséget szerzett. Mint életrajzírója, Dézsi Lajos mondja: tüneményes alak a magyar nyomdászat történetében.
