A protestantizmus hatása a népoktatásra.
A protestantizmus hatása a népoktatásra.
Nagyobb iskolák keletkeztek Erdődön, Nagybányán, Felsőbányán, valamivel későbben Szatmáron. E nagyobb iskoláknak alsó 1–2 osztálya volt az
Nagykároly. – A róm. kath. elemi iskola.
Nagykároly. – A róm. kath. elemi leányiskola.
Nagykároly. – Az állami polgári leányiskola.
Nagykároly. – A róm. kath. főgimnázium.
339elemi iskola. Szatmáron és Nagybányán a többi osztályokban tanítottak latin és görög nyelvet is. De tanították mindazon ismereteket, melyek az akkori körülmények szerint, a papi és tanítói pályára előkészítették az ifjúságot. Kiss Kálmán erre vonatkozólag azt írja: „A tanítók többnyire szintén papi hivatalra készültek és csak azon esetben maradtak végleg iskola-tanítók, ha papi alkalmazást nem nyerhettek. Voltak azonban kisebb készületü s egyedül csak az iskolatanítói pályára készült rektorok is, de mind ezek, mind az előbbiek, kötelesek voltak vizsgát tenni.” Voltak tanulóifjakból lett tanitók is, a kik sok esetben csak egy-két évig tanítóskodtak. Az alatt pénzt gyűjtöttek a továbbtanulásra és visszamentek az anyaiskolába. Ez a szokás a protestáns iskoláknál még a XIX. században is megvolt egy ideig és a tanítók gyakori változása egyfelől innen eredt.
Az elemi iskolák közül külön tanító, Szatmár vármegye területén, csak a nagyobb egyházközségek iskoláiban volt. A kisebb egyházközségek iskolájában, legnagyobb részben a papok tanítottak a XVIII. században is egy ideig, pedig „már az első (1566, 1567, 1577) protestáns zsinatok elválasztják a papi hivataltól a tanítóit.” Az iskolák főtárgyai a kis káté és az egyházi énekek voltak. Igy törekedtek erősséget építeni a hitágazatok ismertetésével az egyháznak és maguknak. Azonban tanítottak olvasást, egyszeregyet és némi kevés írást is. Egészben véve a protestantizmus felléptével a vármegyében éppen úgy, mint országosan, a népiskolák száma növekedett és a nép nevelése javult. Az egyházi ügyek kormányzói az iskolák fejlesztésére hasznos intézkedéseket tettek.
A protestánsok térfoglalását s iskoláik fejlődését a katholikusok sem nézik tétlenül. A szenvedélyességig menő vallási harcz keletkezik. Békefi írja: „a protestánsok az ifjú duzzadó életerejével és a jövőbe vetett hittel, a katholikusok meg a történeti jogból és a másfélezer éves multból merített meggyőződéssel szállanak síkra” Oláh Miklós 1561-ben behívja a jezsuitákat. Pázmány Péter több helyre, 1630-ban a szatmári várba is jezsuitákat telepít. Szívós munkájuknak eredménye csakhamar meg is érzik. A nemesi családok közül többet megnyernek maguknak, kik nemcsak maguk lesznek katholikusokká, hanem protestáns jobbágyaikat is áttérítik. A protestáns egyházak ellen irányuló támadás iskoláikat is éri. Igy a jezsuiták kezére jutott a szatmári várbeli iskola, az iskola jövedelmét adó Berencze helységgel együtt. Nagybányán az 1547-től 1755-ig fennállott „Schola Rivulina” néven ismert főiskolát, melyben 1712-től a jezsuiták miatt a felsőbb osztályok tanítását nem engedték meg, betiltották. A jezsuiták főleg a városokban lévő egyházak ellen léptek fel és azok iskoláit igyekeztek hatalmukba keríteni. Igy szünt meg az erdődi ref. egyház iskolája a XVIII. században. A magyarellenes bécsi politika érvényesülését szolgáló üldözések és az 1717-iki tatárjárás következtében veszett el végképpen Szamostelek, Rózsapallag, Erdőszáda, Iloba, Zazár, Giródtótfalu, Magyarkékes, Dombrovicza református magyarsága.
