Felbiger iskola szervezete.
Felbiger iskola szervezete.
Ily körülmények között volt Szatmár vármegye elemi iskolázás-ügye a XVIII. század első felében. Erre az időre esik néhány róm. kath. népiskola keletkezése. Ekkor állították fel a vállaji róm. kath. elemi iskolát 1750-ben és a darait 1770-ben. Erre a korra esik a Felbiger-iskola szervezetének életbeléptetése is, mely a magyar népiskolákat „Nemzeti iskolák”-nak nevezte ugyan, de szellemével németté akarta átgyúrni a fiatalabb nemzedéket.
A Felbiger iskola rendszerének és az 1777-ben kiadott „Rationak” és II. József azon rendeletének, melylyel a német nyelvet mintegy a ref. iskolákba is bekényszerítette, Szatmár vármegyében is nyoma maradt. A szatmári iskolákba 1786-ban Ottományról németül beszélő és író mester került. Taktikai óvatos előrelátásból, néhány ref. egyház jegyzőkönyvébe veszi, hogy a „Felséges Parancsolat szerént normális pedagógusa” németül is tudjon tanítani. A nagybányai ref. egyház egyetlen esetben, kivételesen normális iskoláról és professzorról tesz említést, midőn 1787-ben ezt íratja jegyzőkönyvébe: „Defigáltatott a jövendő Normalis Professornak fizetése.”
Az 1790–91-iki országgyűlés, az iskola magyarsága szempontjából értékes. Az országgyűlésnek az a ténye, hogy a közoktatásügy rendezése czéljából javaslatot készíteni választmányt küldött ki, az első lépés arra, hogy az iskolaügy országgyűlésileg törvényesen rendeztessék. Ettől fogva már serényebb munkásság indúl meg az iskolák érdekében. Az akkor fennálló róm. kath. iskolák és az a Szatmár vármegyében legrégibb 2–3 gör. kath. iskola, mely a XVIII. század utolsó évtizedében keletkezett, a „Ratió” rendszeréhez alkalmazkodott. A ref. iskolák azt az 340irányt követték, melyet a tiszántúli egyházkerület 1795-ben iskolaszervezeti szabályzatában adott. A vármegyei ref. egyházmegyék közül a szatmári a népiskolákra vonatkozólag statutumot dolgozott ki. Az akkori feljegyzésekből tudjuk, hogy Angyalos, Csenger, Czégénydányád, Gacsály, Fehérgyarmat, Matolcs, Óvári, Porcsalma, Sályi, Szárazberek, Tunyog és Zsarolyán községekben latinul is tanultak és pedig Csengerben, Gyarmaton, Porcsalmán és Zsarolyánban egész a sintaxisig; a többiekben pedig az olvasás és vallás voltak a rendes tantárgyak, s ezek mellett természetesen a számvetés és írás is, noha az írást a lányoknak nem igen tanították; ebben az időben a leányokat a vármegye iskoláiban külön díjért tanították írásra. Bizonyság erre a nagybányai ref. leányiskola történetéből, 1800-ból való adat, mely kimondja, hogy a privatim való írásra tanításért, a kiket a szülék kivánnak, külön más egy „rénes forint” fizetendő a kántornak. A vasárnapi ismétlő-iskolázás ekkor több helyen is megvolt már. A nagybányai ref. egyház már 1786-ban gondoskodik az iskolából kikerült „nagyobb leányok és legények” vasárnapi tanításáról. A vasárnapi tanítás a vallásos nevelést szolgálta.
A XIX. században, 1848-ig, az iskolák száma szaporodik. Néhány róm. kath. iskola keletkezik. 1847 őszszén Nagykárolyból a mesterképzőt Szatmár-Németibe helyezik át. A gör. kath. iskolák egy része e század 20-as és 40-es éveiben keletkezik, egy része még később. A nagy számban levő ref. népiskolák munkálkodnak és működik 1–2 ág. h. ev. iskola is. Haladás azonban alig érezhető.
